MŰVÉSZEK ÉS MESTEREK

AZ ŐSKORI MŰVÉSZEK Gyakran feltesszük a kérdést, hogy az őskori ember a környezetében lévő tárgyakat miért díszítette. Szebbé akarta tenni az őt körülvevő világot, esetleg szertartásait, hitvilágát fejezte ki általuk? Őstulok és ló egy híres franciaországi barlangfestményen A „Sarlós isten” szobra Szegvár-Tűzkövesről Különösen nehéz a válasz az őskőkori emlékek esetében. Ezeket azalkotásokat két nagy csoportra osztjuk. Az elsőbe a barlangi falfestmények, karcolatok tartoznak.Mivel egy részük olyan mély és sötét barlangokból került elő, ahol az ember semmiképpen nem lakhatott hosszú időn keresztül, úgy gondoljuk, ezek „szentélyek”* lehettek. Az itt ábrázolt állatokat (bölényeket, szarvasokat) valamiféle vadászmágiához* vagyszaporító hiedelemhez* kapcsolhatták. Lerajzolásukkal talán elejtésüket akarták biztosabbá tenni. Állatábrázolásokat lakott barlangok falán is találtak. Ezek talán díszként szolgáltak, vagy egy-egy sikeres vadászatot örökítettek meg. A másik csoportot a szobrocskák és kis domborművek alkotják. Az állatábrázolásokhoz viszonyítva embert ritkábban mintáztak meg. Elsősorban „női ideálok” szobrai kerültek elő. A nőies formákat erősen hangsúlyozták, a telt alkat a jólét, a termékenység és az egészség jelképe lehetett.  Dél-Angliában található ez az őskori, kőoszlopokból álló építmény, melyhez a hatalmas kőtömböket több száz kilométerről szállították. A kövekből kialakított körök a 29 kapuval a holdhónapot tartották számon. A nyári napfordulókor (június 21-én) a felkelő Nap sugara éppen a kör közepére esett Az újkőkorból több emlékünk maradt meg. A szobrok, oltárkák, valamint az embert és állatokat mintázó edények alapanyaga az agyag lett. A vadászat, a vadállatok megörökítése helyett a föld bőségét, a jó gabonatermést ábrázolták. Hazánk területén is több női és férfialakot, valamint háziállatot ábrázoló szobrocskát találtak. Talán a leghíresebb közülük a „Sarlós isten” férfialakja. Trónuson ül, karkötőt és bekarcolással jelzett díszes övet visel. A női szobrok öltözékén néha a festett szövetet is megfigyelhetjük. Hasonló ékszert és ruházatot hordhatott a mindennapi ember is. A kerámiát*, fémeszközt készítő „művész” is hétköznapi ember volt. Az őskori ember már hatalmas építményeket is képes volt emelni. Arról, hogy ezek az építkezések hogyan folyhattak, csak elképzeléseink lehetnek. Egy biztos: nagy szervezettséget igényeltek

Mire használjuk az állatok bőrét, a fonott tárgyakat, az agyagot és a gyapjút ma?

Őskori cserépedény és mécsestartó, illetve rekonstrukciójuk (balra) AGYAGBÓL KERÁMIA A letelepült életmód és az élelemtermelés együttesen hozta létre a fazekasság mesterségét. A finom agyagot először égetés nélkül használták fel. Az élelemtároló gödör falát kenték ki, vagy a ház padlóját tették simábbá vele. A napon kiszárított vályogtéglákból vagy a vesszőfonatú falra vastagon kent agyag segítségével tartós lakóházat építhettek. A véletlen vezethette az embert ahhoz a felismeréshez, hogy az agyag a tűzben megégve keménnyé és vízállóvá válik (alig engedi át a vizet). Ez talán úgy történt, hogy egy napon szárított agyagedény a tűzbe esett, vagy egy agyaggal tapasztott vesszőfonatú ház leégett. A kerámiakészítés legősibb módja a hurkatechnika Ilyen kemencékben égették ki a kerámiatárgyakat az őskorban Az edénykészítéskor kezdetben agyaghurkákat raktak egymásra, és azt simították el. Majd rájöttek, hogy ha az agyagot formázás közben forgatják, akkor szabályosabb alakú, vékonyabb falú edényt tudnak készíteni. Így született meg (kb. 6000 éve) a fazekaskorongőse. Egyik kézzel a korongot forgatták, másik kézzel az edényt formázták. Már az első kerámiákat is díszítették – karcolták, festették vagy körömmel csíptek beléjük mintát. Magát az edényt is formálhatták medve, madár vagy akár ember alakúra. A kerámiamintája, alakja a korabeli „divatot” követte. Az edények díszítése, formája, sőt az anyaguk is jellemző egy-egy területre, közösségre, korszakra. Ezért akár egyetlen apró cserépdarab is fontos forrás a régészet számára. A szövet úgy készült, hogy kifeszített szálak között fonalat bújtattak át. A növényi rostokból készített szálakat nagyon régóta festik is (ásványokkal, növényi nedvekkel) SZÖVÉS A vadászat háttérbe szorulásával kevesebb lett a bőráru. A tenyésztett állatok nem biztosítottak elegendő alapanyagot a ruházkodáshoz. Az emberek felfedezték, hogy növények is felhasználhatók erre a célra. Az erős, de hajlékony növényi rostokból olyan puha szálakat készítettek, amelyekből szőni tudtak. A szövés kialakulásában háromféle tapasztalat egyesült. Az egyik a kosár és háncs fonása volt. A másik az olyan növények megismerése , amelyek rostjaiból kötél vagy fonál készíthető. A harmadik felhasznált ismeretet a halászháló csomózása nyújtotta. A birkagyapjúról is bebizonyosodott, hogy vékony szállá fonható és szőhető. FÉMMŰVESSÉG A fazekasság és a szövés mellett az emberiség harmadik fontos mestersége a fémmegmunkálás. Mint a többi mesterség születéséről, úgy ennek a kialakulásáról is csak feltételezéseink vannak. Az bizonyos, hogy kezdetben a készen talált fémet, főleg a rezet használta fel az ember. Ütögetéssel,kalapálással formára alakította. Mivel a réz viszonylag alacsony hőmérsékleten olvad, hamar elterjedt az öntése is. Nem kellett hozzá bonyolult felszerelés, hanem csak előre kiformált öntőminta. Ebbe került a forró fém. A kész eszközt tovább alakíthatták, díszíthették. A fémeszközkészítés fejlett formája. A tárgy viaszból készült mintáját agyaggal vonták be és kiégették. A viasz égetéskor kiolvadt (1–3). A létrejött öntőmintába került a megolvasztott fém (4). A kész tárgyról eltávolították az agyagot (5) Rézből főleg ékszereket készítettek. Szerszámokat azért ritkábban, mert nem volt elég kemény. Később felfedezték, hogy ha más fémeket, pl. ónt adnak hozzá, alkalmasabb lesz használati tárgyak készítésére. A réz és az ón ötvözetét nevezzük bronznak.Később újabb fémek – az arany és az ezüst – is széles körben ismertek lettek, bár ezekből csak ékszerek készültek. A fémekből „takarékos” munkaeszközök váltak. Ha kicsorbultak, eltörtek, akkor újra lehetett olvasztani és önteni, s a szerszámok újjászülettek. E három mesterséget az ember Földünk különböző pontjain, egymástól függetlenül fedezte fel. Eltérő időpontokban jött rá a szövés, a fazekasság és a fémmegmunkálás fortélyaira. Mindhárom igényelt kézügyességet, de könnyen meg lehetett tanulni. A jó minőségű, különleges díszítéssel ellátott termékek csereként messze földre elkerültek.

Rézből készült balta

1. Milyen célt szolgálhattak a barlangfestmények? 2. Mit árul el saját korának életmódjáról a „Sarlós isten” szobra? 3. Hogyan függ össze a letelepült életmóddal és a gazdálkodás megváltozásával a fazekasság és a szövés mestersége? 4. Képzeld el, hogy újkőkori emberként a társaidat tanítod az első mesterségekre! Hogyan mondanád el az edénykészítés, a szövés, a fémmegmunkálás fortélyait? 5. Mivel tette szebbé a környezetét az őskőkori és az újkőkori ember? 6. Mi a bronz, és mire használták?

Leckéhez tartozó extrák