Szökevényeink találnak maguknak egy elhagyatott házat, ott húzódnak meg, amíg Crixus kisírja és kitombolja magát halott kedvese miatt. A gall szenvedései csillapíthatatlannak tűnnek, hiába fogják le honfitársai.
Capuában a sok ráérős gyökér Oenomaust kínvallatja, de hamar rájönnek, hogy puszta fájdalommal nem lehet árulásra bírni az egykori Doctorét. Ashur, mint a praetor úr újonnan elkötelezett híve, önként jelentkezik szolgálatra, hogy tovább kínozhassa Oenomaust, amíg az el nem árulja Spartacusék hollétét. Glaber meg akkora jóarc, hogy egy tőrt nyom Ashur kezébe, vágja ki szépen a B betűt a karjából, utána esetleg jóban lehetünk. Ennél már csak az lenne viccesebb, ha egy G betűt ütne a másik alkarjába, vagy mondjuk a homlokára.
A főpöcs Varinius és Ilithya apja Capuába érkezik, hogy kicsit kellemetlenkedjenek, illetve előbbi játékokat rendezne a városban, hogy elterelje az emberek figyelmét a szabadon portyázó Spartacusról. Glaber teljesen kiakad a váratlan látogatóktól, főleg, mert Varinius indokolatlanul sokszor tapogatja Ilithya gömbölyödő pocakját, hát meg mást is, csak azt nem nyilvánosan teszi.
Agron és Spartacus megtárgyalják, hogy merre lenne érdemes tovább indulni a jelenlegi táborhelyükről, majd a trák Crixushoz vonul, aki továbbra is sírdogál. Képtelen feldolgozni, hogy egyetlen szerelme halott, Spartacus meg kezd kijönni a sodrából, mert így használhatatlan lesz a gall a további fosztogatásokon. Nasir látva Crixus szenvedését, elmondaná a férfinak, hogy valójában mit mondott a római Naeviáról, de Agron időben leinti a fiút.
Oenomaust kiláncolják az udvaron, Ashur különböző módokon próbálja szóra bírni a férfit, de hiába, az hallgat, mint a sír, meg aztán amúgy sem tudja, hogy hol vannak a szökevények. A szír úgy gondolja, itt az ideje, hogy revánsot vegyen egykori kiképzőjén, amiért az mindig korbáccsal bűntette, elő is kerül a régi doctore-korbács, a sminkesek meg felkenhetnek pár új heget-sebet Oenomaus testére.
Este miután Glaber kipanaszkodta magát nejének az őt ért sérelmek miatt, Ilithya szívesen kipróbálná, hogy milyen terhesen állva csinálni, de Glaber lepergeti magáról a nő karjait, inkább azon igyekezne, hogy apósa kedvében járjon.
A rabszolgák nem jönnek ki egymással valami jól, kezd elegük lenni Agron folytonos okoskodásaiból, bezzeg amikor a kisírt szemű Crixus előbújik a barlangjából, hogy békét teremtsen, egyből mindenki haverja lesz a másiknak. Irány a Vesuvius, újabb rabszolgákat toborozni.
Ashur nagyon feltalálja magát az új szerepében, egészen besötétedésig korbácsolja a mindent szótlanul tűrő Oenomaust. Végül a szír kifakad, óó hogyaza...úgyis beszélni fogsz előbb-utóbb, te szemét, üvölti, erre Oenomaus leköpi vérrel, hát minimum imádom ez azt embert. Ashurt kevésbé, főleg, hogy ezután a korbács nyelével veri szét Oenomaus arcát, az érkező Lucretia szól rá, mielőtt megölné a szerencsétlent. A nő figyelmezteti Ashurt, hogy Oenomaus nem halhat meg, amíg a jóslat be nem teljesedik. A szírnek elpattan az agya, jaj hagyjuk már ezt a rossz dumát az égiekről, nincs semmi köze a túlélésedhez az isteneknek, én találtalak meg a kövön vérbe fagyva, én varrtam össze felszabdalt méhedet, sziszegi Ashur, Lucretia nem győz szörnyülködni, eddig tényleg azt hitte a nyomorult, hogy az istenek vették ápolásba őt. A domina azt tanácsolja, hogyha a szenvedés nem bírja szóra Oenomaust, akkor majd a múltban eltemetett emlékek előkaparása fogja, Ashurnak erre felcsillan a szeme.
Mira Spartacust csábítgatja az ágyba, de főhősünknek a gondolatai egészen máshol járnak. A nő tettetett durcássággal panaszolja, hogy ő nem szolgál többre, csak Spartacus vágyainak kielégítésére, ha nincs a szolgálataira szükség, akkor csitu van neki, de most már ő is harcolni akarna ám, vért ontani. Miután ezt a problémát kitárgyalták, jöhet a szokásos, minden epizód közepét jelző jelenet:
Reggel a rabok készülődnek a tovább meneteléshez, a Chadara nevű szőke nő zavarba hozza Nasirt, amikor az Agronhoz fűződő különös kapcsolatáról faggatja, hmm. A fiú a hatalmas ládáját vonszolja a szekér felé, Crixus segít neki cipelni, közben elmondja a fiúnak, hogy azért volt az elején nagyon ellenséges vele, mert egy szírrel már jócskán meggyűlt a baja a múltban, ezért nem bízik bennük. De itt az ideje, hogy kezet rázzunk, mondja Crixus, Nasir pedig nem tudja tovább magában tartani, hogy mit tudtak meg a római katonától.
Következő jelenet, Crixus beleszáll Agronba és agyonveri. Alig tudják leszedni róla. Spartacus rohan helyszínelni, Crixus üvöltve mondja, hogy Naevia él, Nasir elárulta neki, hogy nem halt meg kedvese, hanem a bányákban van. Agron azonnal a maga védelmére kell, azért hazudott, hogy a csapat érdekeit védje, hiszen ha megtudta volna Crixus, hogy hol van Naevia, oda kellett volna menniük, márpedig a bányában tuti, hogy mindenki odaveszne, így csak Naeviának kell ott megrohadnia. Spartacus belátja, hogy a többségért hazudott Agron, de azért egy embereset behúz neki, amiért egy életről hazudott, bezzeg ha a te öcsédről volna szó, akkor nem haboztál volna a bányába menni, korholja Spartacus a kiskakast. Mindegy, én akkor sem fogok Naeviáért megdögleni, ordítja Agron, irány a Vesuvius, és kirohan a színről, páran követik, az ott maradtak jelzik, hogy Spartacusszal és Crixusszal hajlandóak a bányákba menni.
Oenomaus magához tér, Ashur azonnal rohan tovább ostromolni a némaságot fogadott férfit, mégpedig titkok felfedésével. Többek közt azt is megemlíti, hogy Gannicus bizony magáévá tette Melittát Varus kívánságára. Erre már Oenomaus sem bírja szótlanul, hazudsz, rebegi. Ashur nevet, na vééégre, megszólaltál, és pont a szajhád védelmében. Oenomaus összeszorított ajkakkal hallgatja a minden kis részletet ismerő Ashur beszámolóit, még Melitta halálának gyanús körülményeibe is beavatja a szenvedő férfit. Oenomaus mérgében elhinti, hogy a többiek úgyis megtalálják Naeviát, Ashur pedig boldogan rohan Glaberhez, hogy közölje, nem Spartacus, hanem Crixus vágyai vezérlik a rabokat dél felé. Glabernek viszont elege van abból, hogy senki nem tudja megmondani neki, hol van Spartacus, szívesen megbüntetné a használhatatlan Ashurt, Lucretia közbeavatkozása menti csak meg a szírt ettől.
Agron és a csapat nagy része elindul a Vesuvius felé, Spartacusék pedig megszabadulnak felesleges ruházatuktól és az elkobzott rabszállító kocsira ülnek, ahol Nasir is velük tart, aki már egyszer járt a bányában dominusával. A bánya valóban szörnyűséges hely, bár ezt sejthettük eddig is, kisgyerekektől kezdve mindenki dolgozik itt, aki rabszolga, de nem alkalmas más munkákra. A kocsiban zötykölődő rabok gondosan eltakarják sárral és rongyokkal Batiatus jelét az alkarjukon. Nasir és Rhaskos játssza a rabszolgahajtókat, feltűnés nélkül egyébként. Az öreg csóka, aki fogadja az érkező rabokat, kicsit dünnyög, hogy már 2 napja várja a szállítmányt, de végül nem fog gyanút, sőt még elégedett is, amikor Mira kilép a sorból, mint neki szánt késedelmi ajándék.
A pasas örömmel vezeti a sátrába, ahol persze Mira nem késlekedik ellopni az öreg tőrét és kiszedni belőle, hogy Naevia a keleti tárnákban van, meg is mutatja neki a térképen, aztán dulakodnak és végül Mira megöli a férfit. Kint az egyik katonának kezd ismerős lenni Spartacus, hogy látta ő már valahol...ja igen, az arénában, most muszáj volt elrontanod mindent?, a rabok kénytelenek idő előtt felfedni magukat és megölni az őröket. Mira megszerzi a térképet, ketten beöltöznek a rabok közül őrnek és irány a bánya gyomrába.
A játékokon Seppia kitesz magáért, mindenféle erkölcstelen dolgokat mond a szeplőtlenül gyermeket fogant Ilithyának, hallatlan. Varinius felvezeti a katonák díszbemutatóját, de jól felsül, mert Glaber emberei nem jelennek meg a homokon, mivel a praetor úr a bányába küldte őket körülnézni.
A bányában felügyelőnek öltözött rabok viszonylag higgadtan fogadják Glaber embereit, minden zökkenőmentesen menne, ha a rómaiakkal tartó Ashur nem ismerné fel egykori rabszolgatársait. Kiugrik a sorból, kardot ránt és megöli a két rabot. Spartacus tehát itt van a bányában. A föld alatt Crixus izgatottan keresi a legrövidebb utat a keleti szárny felé, Spartacus azt tanácsolja, hogy oszoljanak kétfelé. Ahogy egyre beljebb érnek a bányába, Spartacusnak megszólal a lelkiismerete, az ott lévő összes leláncolt rabot kiszabadítaná, de ő is tudja, hogy erre nincs idejük.
A keleti szárnyba érve Crixus minden nőt leszólít, a kosztól ugyanis mindegyik ugyanúgy néz ki, Naevia, Naeviaaa hajtogatja. Egyre reménytelenebbül keresik az embertömegben a lányt, míg végül Nasir lesz figyelmes egy háttal kuporgó nőre, vállán a pillangótetoválással. Crixus odarohan, és valóban Naevia az, csak egy új színésznő játssza, elég lesz megszokni majd. A lényeg, hogy megvan, de sajnos a katonák is ideértek eddigre, közelharc tör ki, kézzel, csákánnyal védekeznek a kardok ellen.
Spartacus elcsalja a katonákat egy szűkebb járat felé, hogy a többiek kimenekülhessenek arra, amerről jöttek. Közben az arénában is folynak a játékok, de a bányához képest semmi izgalmas nem történik ott. Spartacus lerázza magáról üldözőit, újra csatlakozik Miráékhoz, aki már annyira összezavarodott a térképen, hogy nem tudja, merre van a kijárat. Végül találnak egy lelakatolt ajtót, de mire megtalálják hozzá a kulcsot is, a nyakukra érnek a katonák. Crixus Spartacus karjaiba tessékeli Naeviát és odaveti magát a rómaiaknak, hogy feltartóztassa őket, míg a többiek biztonságban kijutnak.
Miután átjutnak a kapun, Spartacus bezárja, hogy ne legyen kiút onnan. Naevia zokogva nézheti végig, amint agyonverik Crixust. Mira vezetésével a többiek kijutnak a bányából, de Spartacus nem tudja elhúzni a kaputól Naeviát. Megjelenik Ashur, hátulról támadja le a védtelen Crixust, felemeli a fejét, hogy kardjával elvágja a torkát, Naevia és kedvese pillantása még találkozik, Spartacusnak pedig sikerül lefejtenie a nő ujjait a kapuról és elvonszolja őt. Így azt már nem láthatják, hogy végül Ashur nem öli meg, csak leüti Crixust. Legalább Oenomausnak lesz majd társa az elkövetkezendő kínzásokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.