Az ókori világ hét csodája alatt az ókor hét legismertebb építményét értjük. A hét csodát először a szidóni Antipatrosz említette az i. e. 2. században írt epigrammájában. A műben a legimpozánsabb és a legpompásabb építmények szerepelnek, amelyek a következők, a gízai piramisok, Szemiramisz függőkertje, epheszoszi Artemisz-templom,Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra, a halikarnasszoszi mauzóleum, a rodoszi kolosszus és az pharoszi világítótorony. A felsoroltakból mára már csak a gízai nagy piramis létezik. Az összes többi építményt elpusztították a földrengések, a háborúk, vagy tönkretette az idő vasfoga.
Antipatrosz eredeti listája az idők folyamán átalakult, és több ókori világcsoda is fel- vagy lekerült a világ csodáinak listájára, illetve listájáról. Ezek, a Memnón-kolosszusok,Salamon temploma, Noé bárkája és az isztambuli Hagia Szophia. Az eredeti listán szereplő egyik csodát, Babilon falait Tours-i Szent Gergely ókeresztény író, a 6. században kitörölte, és Bábel tornyát szerette volna a helyére írni, de ez nem történt meg, hiszen a torony létezése nem bizonyítható.
