SPARTACUS 3X05 - VÉRTESTVÉREK

A mai részt azzal nyitjuk, amivel zárni szoktuk az átlagos Spartacus epizódokat, rengeteg vérrel és halott rómaiakkal. Spartacus nagyon szomorúnak tűnik a sok levágott római láttán, Nasirnak és Donarnak meghagyja, hogy tisztítsák meg a holttesteket és sózzák be őket, hátha még hasznukat veszik majd. Mielőtt Nasir nekilátna a hullamosásnak, kedvesével időzne egy pettyet, de Agron komor arccal küldi el a búsba, talán az a Castus gyerek ráér majd veled szórakozni, mondja neki. A gomolyfelhők egyre csak gyülekeznek SpartacusCity felett, most pedig már kedvenc meleg párosunk is szétválni látszik. Neeee!

Miközben Crixus verekedéssel vezeti le elfojtott agresszióját, Spartacus és Agron jól kibeszélik, utóbbi azt sem tartja kizártnak, hogy a gall Spartacus életére fog törni. A trák persze ettől nem ijed meg túlságosan, jól ismerik ők egymást Crixus-szal, a ludusban is próbálták már párszor megölni a másikat, nincs ezzel semmi gond. A nagyobb baj az, hogy a lázadók tábora kezd két részre szakadni, a trák feldobja Agronnak a kérdést, ki mellett állsz, némi hezitálás után Spartacus-t választja a férfi, bár tudjuk jól, hogy szíve mélyén Crixus nézeteit vallja a rómaiakkal kapcsolatban. Spartacus elhagyni készül a várost és megbízza Agront, hogy távollétében vigyázzon a maroknyi életben lévő rómaira.

A kikötőben Saxa anyanyelvén átkozza a fél világot, Lugo szerint Gannicus jobban tenné, ha megtanulná a germán nyelvet, de a kelta egyelőre élvezi a tudatlanság áldásait. Spartacus is berobog, nagyon nem örül, hogy Szicíliába indulásuk előtt piálni látja a többieket, de megmagyarázzák neki, hogy természetesen nem élvezetből, hanem muszájból történik az ivászat. Lugo ugyanis eléggé parázik attól, hogy hajóra kell szállnia, legalább annyira fél a víztől, mint Mr. T a repüléstől. Pénz fejében Heracleo készséggel adja hát hajóját Spartynak, amíg a rabok kihajóznak a vízre, ő majd Castus-szal fog jó igényesen bebaszni.

S ha ma már egyszer szó volt boldogtalan melegekről, itt van nekünk még szegény Tibby is. Mély depressziójában nem osztozik vele senki, a kísérők táborába lett száműzve katonáival együtt, akik épen szétverik egymást. Tibby ezen jól felhúzza magát, most már bezzeg verekedni van kedvetek, igaz?, Spartacus elől viszont elfutottatok, üvölti a képükbe néhány kiosztott pofon kíséretében. Közben végig azt a bizonyos fehér követ szorongatja. Kore a távolból szemléli Tiberius kirohanását, megesik a szíve a fiún, de nem tudja, miként közeledjen hozzá. Azt tanácsoljuk, hogy leginkább sehogy, kedves hölgyem.

A rómaiak táborába Metellus szenátor látogat el, a szenátus nevében jött. Csalódtak Crassus-ban, hogy a hatalmas hadsereg ellenére, amit a köztársaság biztosít neki, Spartacus még mindig él. Crassus-nak ettől röhögnie kell, nem kapott ő lószart se a köztársaságtól, minden egyes katonát a saját zsebéből fegyverezett fel és etet, ezért akkor támadja meg az elfoglalt várost, ha úgy tartja kedve. Metellus ettől nem lesz boldogabb, sem a tizedeléses büntetés hírétől, de még csak attól sem, hogy Caesar beépült a rabszolgák közé. Nemhogy példát vennél Pompeiusról, aki nemrég győzedelmeskedett Hispániában, nyavalyogja a szenátor, de Crassus továbbra is ignorálja az idegesítő pasas szavait, neki aztán senki nem fogja megmondani, hogy mit csináljon.

Caesar saját kardot kap Nemetes barátsága jelképéül, egyre nagyobb szarban lesznek a rabok, ajjaj. A néplázítást tovább növelve Caesar beszámol Crixus-nak, hogy látta Spartacus-t és Gannicus-t kihajózni a nyílt tengerre. A gall nagyot néz, az ő tudomása nélkül hagyta el Sparty a várost, ami nem volt szép tőle. Nemetes-t Heracleo után küldi kérdezősködni, ő maga pedig Agront megy alaposan lebaszni.

A megmaradt rómaiakat Spartacus villájában őrzik az erre megbízott emberek, Laeta köszönetet mond Agronnak és Donarnak a védelemért. A germán biztosítja a nőt irányába érzett gyűlöletéről, csupán Spartacus-hoz érzett lojalitása miatt tesz így. Crixus berúgja a villa ajtaját, összeszólalkozik Agronnal, aki igen meglepődik, hogy a gall tud Spartacus távozásáról.

A vita legfőbb tárgya megint a rómaiak életben hagyása lesz, Crixus nem is érti, hogy állhat Agron azok mellett, akik egykor megölték Durót, a testvérét. Agron a száját harapdálva közli, hogy azóta már sok minden megváltozott, más emberek lettünk, Crixus viszont magasról tesz Spartacus eszméire, ha visszatér Sinuessába, szót fog vele váltani.

A fedélzeten Spartacus végre elárulja utazásuk célját, Heracleo szerint Szicíliában tartja Crassus a tartalék gabona legjavát, amit saját embereinek szán, azt kellene megkaparintani. Gannicus feje elég kótyagos, és nem azért, mert Naevia kiütötte az előző részben, hanem mert hetek óta nem vesz magához más folyadékot, csak bort. Sparty megfeddi az állandó piálása miatt és megkéri, hogy vezesse a lázadókat, ha ő elesik. Gannicus továbbra is vonakodik ettől, jó lesz neki a bor meg Saxa ölelése is. Miután kikötnek, rögtön szembejön velük egy gabonát szállító szekér, könnyedén végeznek a katonákkal és örömmel csapnak bele az éjszakába.

Crassus meglátogatja kedvesét a kísérők táborában. Belefut Tiberius-ba is, aki továbbra sem hajlandó senkivel sem szóba állni, csak Sabinus kövét simogatja és pityereg. Crassus Korénak panaszolja, hogy fia „azóta az eset'' óta már nem a régi, már bocs, de ez meglep valakit is? A rabnő felajánlja segítő kezeit az ügyben, amit elsőként Crassus szeretne élvezni, miután ő végzett vele, mehet a nő vigasztalni Tibby-t.

Szerencsére Spartacus nélkül is feltalálják azért magukat a rabok Sinuessában, mulatoznak egész éjjel. Castus az elsők között üti ki magát, így kapitánya kénytelen helyette is inni a továbbiakban. Caesar és Nemetes így könnyedén kiszedi Heracleóból, hogy a trák Szicíliába hajózott, hogy Crassus birtokáról szerezzen élelmet. Nemetes szerint ez biztosan érdekelné Crixus-t is, nyomás beavatni a dologba.

Nasir továbbra is magán érezheti Agron haragját, ezért addig megy utána, amíg meg nem hallgatja őt a férfi. A germán meggyanúsítja kedvesét, hogy lefeküdt Castus-szal, Nasir értetlenül áll az alaptalan vádak előtt és végül akkora vita zajlik le közöttük, hogy még Szicíliában is hallani. Mire telebőgjük zsebkendőinket a „majdnem"-szakítás után, Donar fut be a színre, hogy akadt egy kis probléma.

A város kapuin kívül egy kisebb csapat római jelent meg, Crixus nem habozik sokat, kapu fel, meg kell támadni őket, Agron szerint Spartacus ennek egyáltalán nem örülne. Mielőtt ölre mehetnének, hogy lezárják a jó öreg gall-germán vitát, Lassie Spartacus hazatér, és rögtön megtiltja az öldöklést Crixus-nak. A kapu ki lesz nyitva, igen, de csakis azért, hogy elengedjem a maradék rómait, mondja Spartacus, ha nem tetszik a döntésem, te is mehetsz Naeviával karonfogva. Crixus remeg az idegtől, nagyon nem jól mennek így a dolgok.

Kore veszi a bátorságot és leszólítja az élőhalott Tibby-t, aki nem evett semmit a tizedelés óta. A fiú nem hajlandó az apjáról társalogni, a nő viszont mindenáron enyhíteni akar szenvedésein és a sátrába invitálja Tiberius-t.

Spartacus felszabadítja láncaiból Laetát és a többieket, a nő pedig ahelyett, hogy hálás lenne neki, megvillantja a csipkelődő énjét, reméljük utoljára. A trák elmondja neki, hogy hamarosan Szicíliába fog áttelepedni, az arra érdemes embereivel, az ilyen Crixus-félék pedig maradnak Sinuessában. Laeta a terhes barátnőjével és még életben lévő haverjaival tehát tényleg szabadon elhagyhatják a város falait Crixus és szimpatizánsai legnagyobb megrökönyödésére.

Eljött az idő, hogy a két egykori luduslakó leüljön és megtárgyalja a kialakult konfliktust kettejük közt, Spartacus viszont úgy látja, hogy itt az idő Crixust is beavatni a színjátékba. Azért keltette Sparty mesterségesen a nézeteltéréseket, hogy a rómaiak észrevegyék a szökevények közt a klikkesedést. Utolsó csepp volt a pohárban, hogy azt mondta Laetának, elhagyja a város falait és Szicíliába megy. A nő ezt majd boldogan elújságolja Crassus-nak, aki ráharap a csalira, de nagyon pofára fog esni.

Crixus bár lenyugodni látszik, dühös, hogy rajta és Naevián kívül mindenki be volt avatva a dologba. A terv tehát az, hogy Heracleo valóban elszállít néhány lázadót Szicíliába, akiknek Sanus lesz majd a vezére, Crixus a hozzá hűséges emberekkel együtt az északi kapun át fog távozni, egészen a Melia-hegységig, Spartacus pedig majd bevárja Crassus légióit. Ha a lázadók szétválására fény derül, Crassus nagyon meglepődik majd, ő is szétszedi a csapatait, külön-külön pedig gyerekjáték lesz megverni őket. A kikötőből elindul Heracleo Sanus-szal és a többi rabszolgával, az alvó Castus-t maga mögött hagyva. Spartacus nagy összeget ígér neki, ha a kapitány tartja magát a megbeszéltekhez.

Metellus átadja Laetát Crassusnak, a nő pedig az infót a vezérségnek. Metellus azonnal lecsap a hírre, akkor indulás Szicíliába, ott levágjuk Spartacus-t, Crassus viszont inkább menne először Sinuessába, városnézőbe. Laetának ezután tovább jár a szája, azt is megemlíti, hogy segítette a lázadókat üzletelni a kilikiai kalózokkal, Crassus-nak ettől kezd egyre unszimpatikusabb lenni a nő.

Tibby végül ráveszi magát, hogy bemenjen Kore sátrába, ahol némi bor elfogyasztása után igen szentimentális gondolatokat oszt meg a nővel. Azt kívánja, bár ő húzta volna a fehér követ Sabinus helyett, apjának jó eséllyel az sem tűnt volna fel, ha ő hal meg. Közben elpotyogtat néhány könnycseppet is, Kore igyekszik öleléssel vigasztalni.

Tibby ekkor megcsókolja Korét, aki gyorsan elhúzza magát és már bánja, hogy félreérthetően viselkedett a fiúval. Tiberius viszont gondol egy nagyot és úgy látja, hogy apja szívességét akkor tudja leginkább viszonozni, ha hasonló fájdalmat okoz neki. És igen, mire az ember talán tényleg kezdene szimpatizálni Tibby-vel, hát nem megerőszakolja apja szerelmét, aki egyébként mindig megértő és hűséges volt hozzá? De. A segg az megint bevillant, de nincs bocsánat.

Mielőtt Crixus elhagyná embereivel a várost, jópár római hulláját felhúzzák a várost körülvevő falakra, hogy nagy tömeg látszatát keltsék a közeledő katonákban. Naevia összeszedi a méltóságát és odamegy Gannicus-hoz, hogy elnézést kérjen tőle, amiért agyonverte Attius, a keltát meg fejbe kólintotta egy bazi nagy kővel. Gannicus sajnos nincs megbocsátó hangulatában, ha a nő még egyszer az életben hozzá mer érni, az lesz az utolsó napja.

Castus nagy nehezen felébred bormámoros álmából, bár ne tette volna, sugárban hány. Caesarnak nem tetszik, hogy Crixus-szal kell menniük a Melia-hegységre, Nemetes is jobban süttetné a hátsóját Szicílián, de ház ez jutott nekik. Caesar viszont nem az a megalkuvó fajta, levágja a germán haverjait és felfedi magát Nemetes előtt. Az persze egyből lemegy hídba, nebassz, egy római, jobb ötlet híján beáll árulónak és felajánlja a szolgálatait Caesarnak, együtt pikk-pakk megölnék Spartacust. Caesarnak viszont inkább van okádhatnéka Nemetestől, mint nincs, szóval átvágja a torkát, áldassék Jupiter neve.

Sibyl elkapja Gannicus-t, megint, hogy előadhassa neki a „te vagy életem szerelme, had legyek a tiéd testileg és lelkileg" dumát, amit a kelta továbbra sem tud komolyan venni. Közben Heracleo megérkezik a kikötőbe Sanus nélkül, ő már alulról szagolja az ibolyát, a hajó pedig tele van rómaiakkal, a köcsög Heracleo árulóvá lett, pedig én bírtam eddig. A kikötőben lézengő rabszolgák azt sem tudják, hirtelen hova legyenek kínjukban, Sparty is kővé dermed, Caesar pedig hátba szúrja.

A sérülés szerencsére nem halálos, kardot rántanak a lázadók, Gannicus leüvölti Caesar haját, te állat, a rómaiakat öld, ne minket. Egy fiatal srác elrohan segítségért, a rómaiak pedig benyomulnak a városba. Egyedül Donar, Agron és Saxa őrködik már csak a kapuknál, rendesen meg is lepődnek a látogatóba jötteken, majd badass mutatványokkal harcolnak Caesar emberei ellen. Agron elkapja Caesart, te kibaszott áruló, mondja neki, mire az, neeem, egy kibaszott római!! Gannicus és Spartacus egyre inkább kezd zavarba jönni a rettenetes túlerő miatt, de szerencsére, a legkétségbeesettebb pillanatban megérkezik Crixus az embereivel, hogy segítsen a tráknak.

A három germán fáradhatatlanul irtja a katonákat a kapu előtt, Caesar pedig kiadja a parancsot, márpedig azt a kaput akkor is ki kell nyitni. Donar rohan elvágni a felvonó kötelet, a kikötőben pedig kezdenek szépen alakulni a dolgok, Heracleo bevert fejjel zuhan a tengerbe. Caesar belátja, hogy az a k..va kapu az életben nem lesz már felhúzva, pedig sok katona várja türelmetlenül, hogy bejuthasson a városba. Fogja az összekészített szurkos köcsögöket, valamint egy fáklyát, és nekivagdalja őket a kapunak.

A kikötő kalóz- és római mentesítve, Spartacus megköszöni Crixus-nak, hogy a legjobb pillanatban sietett a segítségére. Nem téma tesó, te is megmentettél már párszor, majd vérbő kézszorítást láthatunk, egyik kedvenc jelenetem az évadból.

Gannicus rángatja vissza a valóság talajára az újra egymásra találó testvéreket, római hajók egész serege közeledik feléjük a tengeren. Fájó az elhatározás, de Sparty belátja, hogy kénytelenek végleg elhagyni új otthonukat, irány a hegy.

Agronnak sikerül a földre terítenie Caesart, de a felmentő sereg neki is megérkezik, lángoló kapun keresztül, lángolókaputörő kossal az élen. A három lázadó ennek kifejezetten nem örül, Caesar annál inkább, szerinte pont itt ideje visszafoglalni a várost.

SPARTACUS 3X09 - HOLTAK ÉS HALDOKLÓK

Néhány római katona nyulat sütöget nyárson, az egyiküknek valamiért hangoskodni támad kedve, aminek meg is lesz az eredménye, egy égő nyílvesszőt lőnek keresztül a fején. Na nem a társai, hanem a lázadók, akik Spartacus vezetésével megtámadják őket. Az öldöklés után felkelőink zavartan veszik tudomásul, hogy amúgy ezek itt nem is Crassus emberei voltak, a vértjükön más a jel. A táborban Laeta felismeri a páncélt, ilyet Pompeius katonái hordanak. De jó, most már nem csak Crassus 10 000 fős serege van a nyomukban. Lassan muszáj lesz beletörődnünk szomorú sorsukba, 2 rész van hátra az egész sorozatból, a mostani részt sem úszhatjuk meg száraz szemekkel.

A felkelők tábora felé egy magányos lovas közeleg, letakarva a légió vörös köpenyével. Spartacus messziről kiszúrja, hogy az ott tuti nem is római, le a fegyverekkel. És tényleg, Naevia ül a lovon, amíg le nem ájul róla, magához szorítva Crassus üzenetét, Crixus levágott fejét. A döbbenet után behúzzák a nőt Sparty sátrába, ahol miután magához tér, természetesen nem hajlandó sem ételt sem italt magához venni, „nem kell nékem más, csak a halál" szöveget nyomja szegény. Gannicust rettentően érdekelnék a részletek, a trákot nemkülönben, ezért nagy nehezen ráveszi magát Naevia, hogy elmesélje az elmúlt napok történéseit.

Miközben a nő mesél, Spartacus óvatosan magához veszi tőle testvére fejét, a néma fájdalom, ami Sparty arcán ül, valami hihetetlen. Naevia elmondja, hogy milyen sikereket értek el a többiekkel, katonák ezreit vágták le, miközben átverekedték magukat a köztársaságon. S amikor már csak egy karnyújtásnyira voltak az álmaiktól, Róma kapuitól, megérkezett Crassus a seregével. Spartacus rezignáltan veszi tudomásul, hogy Crixus az imperátor keze által halt meg, de a nő elmondja, hogy igazából egy nyomorult fiú szúrta hátba és fejezte le a gallt. Gannicus dühösen sziszegi, egy kibaszott fiú?? Egy gladiátor nem ilyen halált érdemelt.

Belép Nasir a sátorba, Agron után érdeklődik, Naevia nem szól semmit, könnyes tekintete árulkodik helyette, a fiú könnyezve kitántorog a sátorból. Naevia átadja az üzenetet, csakis azért hagyták őt életben, hogy elhozza szerelme fejét a tráknak, ezzel is előrevetítve, hogy milyen sors vár minden rabszolgára. Spartacus szíve szerint azonnal lerohanná az imperátor táborát, hogy megcsiklandozza kicsit a torkát, mondjuk egy karddal, de Gannicus figyelmezteti, hogy jelenleg két sereg közé vannak szorulva, Pompeiusra is figyelniük kell.

A légió táborában Crassus iszonyat dühös, amiért a foglyul ejtett felkelők nem hajlandók beszélni, pedig ők aztán mindent megtesznek ezért, tüzes vassal és egyéb gyönyörűségekkel kínozzák őket. Feltűnik a képernyőn Tibby, aki rohadtul nem hiányzott, közli apjával, hogy a kísérők táborában egy Chantara nevű szajhát valaki agyonvert és megölt, majd mérgesen Caesarra pillant, aki fenyegetni meri őt, az így jár. Crassusnak nincs ideje ilyen pitiáner ügyekkel foglalkozni, hiszen éppen most érkezik hozzá két küldött, Pompeius nevében.

A követek azért jöttek, hogy találkát kérjenek Crassustól, akinek azonban esze ágában sincs Pompeiusszal meetingelni, hogyisne, ez biztos valami csapda. A halálosan zavarban lévő küldött azonban bizonygatja, hogy nincs ebben az üzenetben semmi hátsószándék, Pompeius csak segítene az imperátornak a rabszolgafelkelés leverésében. Tibby szerint a hadvezér csak learatná helyettük a babérokat a végső összecsapásnál, de Caesar meggyőzi Crassust, hogy Pompeiust visszautasítani több mint ostobaság. Na jól van, akkor lesz találka, hagyja meg Marcus, de mivel ő maga nem fog hajlongani, Tibby megy majd el helyette, aminek valamiért Caesar a kelleténél jobban örül.

Naevia céltalanul lézeng a táborban, Koréba botlik, akitől megkérdezi, hogy mért nem ölte meg dominusát, amikor meglépett tőle, hiszen lett volna rá lehetősége. A nő csak hebeg, azt mégse mondhatja, hogy azért, mert szerelmes vagyok belé. Kore próbál osztozni a nő gyászában, mert ő már csak ilyen empatikus lélek, Naeviának azonban semmi más nem adhat vigaszt, csak a bosszú.

Tibby belovagol Pompeius kis táborkájába, mint egy hódító hős, röhögnöm kell. A sátorban azonban egy számunkra kellemes meglepetés fogadja. Nem Pompeius küldött követet az apjának, hanem tádáámm, Spartacus! S bár lázadóink a kis csellel az imperátort akarták kardhegyre keríteni, azért a kölöknek is örülnek.

Tibby kétségbeesetten próbál elfutni, de Spartacus a köpenyénél fogva lerántja a lováról, majd újra elveszi tőle a kardot, amellyel egykor Crixus harcolt, és amivel a kölyök levágtakésőbb a fejét. A katonákat megkötözik és elhurcolják a lázadók táborába, eddig nagyon tetszenek a fejlemények.

Caesar meglátogatja a kurvák táborában Chantara életben maradt barinőjét, aki nagyon bánatos. Caesar azonban biztosítja a lányt, hogy aki megölte a munkatársát épp most menetel a saját halálába. Hoppá, tehát Caesar felismerte a követeket, hogy Spartacushoz tartoznak, azért erősködött annyira, hogy el kell menni arra a találkára, méghozzá Tibbynek. Caesar bosszúja ezáltal beteljesülni látszik, ja és amúgy közben természetesen meg is dugja a pityergő leányzót, kezd helyre állni a világ rendje.

Spartacus bevezeti Tibbyt és embereit a lázadók táborába, azonnal vérét vennék természetesen, de Sparty a gyereket egy fennköltebb célra tartogatja. Megy is az életunt Naeviához, hogy közölje vele, itt van a táborban a fiú, aki megölte Crixust. Naevia szemében ismét felizzik a bosszú utáni vágy, személyesen akarja elvenni Crassus fiának az életét, hogy így tisztelegjen kedvese emléke előtt. Sparty átadja neki a Tibbytől elkobzott kardot, napszálltakor játékokat fognak rendezni, csak reménykedhetünk, hogy Tibby végre iszonyatosan szájba lesz verve.

Ugrunk a római táborba, Agron életben van! Testét számtalan nyílt seb borítja és épp a szart is kiverik belőle, de él!! Crassus szívesen kiszedne belőle némi információt Spartacusszal kapcsolatban, de a germán csak káromkodni hajlandó, ezért az imperátor elrendeli, hogy szegezzék keresztre. Nem tudom, hogy a Spartacus-rajongók, illetve a jóérzésű nézők érzelmeit meddig lehet még cincálni, de végignézni, ahogy keresztre feszítik Agront...

Az egyik tenyerébe maga Caesar üti be a szöget, Agron eksztatikus állapotban szenved, a keresztet felállítják. Közben követ érkezik Pompeiustól, Tibby nélkül, Crassus megvilágosodik, baszki, akikkel elküldtem a fiamat, azok Spartacus emberei voltak. Caesar szolidan nevetgél a háttérben, de csak addig, amíg a kétségbeesett apa ki nem adja a parancsot, a szöszinek azonnal a felkelők táborába kell lovagolnia, hogy csereüzlet árán visszaszerezze Tibbyt.

Apropó Tibby, szegény fiú. Még láncra verve is egy gyökér, tehát nem sajnáljuk. Duzzog, amiért a szemét Caesar tőrbe csalta, khm, csak nem azért mert a múltkori epizódban valaki hátulról beakasztott neki?? Ja de, na akkor kuss. Kore meglátogatja a bánatos kölköt, hogy még jobban felbassza az agyát. Tibby azt hitte, hogy gyermekkori barátja majd segít neki lelépni a rabszolgák táborából, de sajnos a nő nincs valami segítő hangulatában, amióta megerőszakolták. De ki is volt az...? Jaaa, hát Tibby, persze. A rabnő tájékoztatja egykori kisgazdáját, hogy éjjel visszaszökik majd a római táborba, pont akkor, amikor az ő agyveleje fog kifolyni a földre.

Most pedig kezdődjön a múltidézés, visszatérünk a gyökerekhez, a gladiátorküzdelmekhez. Lázadóink rögtönzött nézőtere igen tágas és a célnak maximálisan megfelel, a homok pedig igencsak hajaz Batiatus ludusára, itt is egy szakadék határolja a küzdőteret. A rabszolgák őrjöngnek, amikor Spartacus bevonul kardforgató társaival. Rögtönzött beszédet tart, amitől minket is megrohannak az emlékek, hány és hány gladiátor és számunkra kedves szereplő távozott az élők sorából az első évad óta. Spartacus most előttük szeretne tisztelegni a kiontott római vérrel, mielőtt csatlakoznának hozzájuk a túlvilágon.

Elsőként rögtön Spartacus marad a homokon, hozzák is neki az első katonát, az viszont nem hajlandó harcolni, mivel Tibby megtiltotta a katonáknak, hogy szolgák szórakoztatására küzdjenek. Sparty ezt eléggé zokon veszi és fordulatból elvágja a római nyakát, a nép hangos kiabálással ünnepel, szarnak rá, hogy kardot fognak-e a rómaiak vagy sem, csak folyjon a vérük az a lényeg, és akkor mindenki boldog lesz.

Spartacus mindenáron verekedni akkor, ha egy katona nem mer ellene kiállni, akkor küldjenek neki kettőt, mondja foghegyről. Sőt, néhány másodperc után mindkét kardját a homokba szúrja, hogy pusztakézzel végezzen a rómaiakkal. Egyikük pont úgy vágja a földhöz, hogy a leszúrt kardok keresztülszelik a bácsi torkát, váó. Utána kézbe veszi a kardokat és a másiknak hátulról beleállítja a fejébe őket, a szeme helyén jönnek ki a pengék élei. Úristn.

Ezután Gannicus veszi át a stafétát, akinek irgalmatlanul hiányzik a gladiátor lét. Egyből három ellenfelet kér magának, nehogy unatkozni legyen ideje. Sibyl némiképp aggódik kedveséért, de nyilván csak azért, mert életében először lát ilyet és nem tudja, hogy Gannicus az aréna istene, ja. Egy katonát lerúg a szakadékba, egy másiknak felvágja a hasát, a harmadiknak pedig pont ugyanúgy vágja el a torkát, ahogy azt a legelső alkalommal is tette a nulladik évadban, ha valaki netán megnézné azt is újra, ittmegteheti. Laeta kissé rosszul van a látottaktól, de azt egyáltalán nem bánja, hogy római vérrel áztatják fel a homokot, mivel többet nem tartja őket a saját népének.

Gannicus fényes győzelme után a többi harcos áll a homokra, többek között Lugo és Saxa is, hogy egyesével belezzék ki Tibby pajtásait, aki összeszorított fogakkal ül és nézi a küzdelmeket, kissé be van szarva, de megbocsájtjuk neki. Nasiron a sor, hogy vért ontson Agron emlékére, Castus izgatottan szemléli, hogy a fiú milyen ügyesen használja a dárdáját (hehe). Naevia csendben várja a sorát, Spartacus érdeklődik, hogy biztosan egyedül szeretne-e kiállni Tibby ellen, a válasz azt hiszem egyértelmű.

Egy lázadó hozza a hírt, az áruló Caesarnak aztán van bőr a pofáján, itt van a felkelők táborában. Gannicus üdvözlésként a szart is kipofozza belőle, csak aztán engedi, hogy szóljon. Caesar előáll az üzlettel, a rabok visszakapnak 500 foglyot, akiket a Crixus elleni csatában hurcoltak el, cserébe ő hazaviszi Tibbyt az apjához, hogy tejfölös bögréket nyalogathasson, mint régen. A keltának bűzlik ez az egész alku dolog, de Spartacus azért megfontolná, mégiscsak 500 emberükről van szó.

Naevia következik, kicsit ideges, de tettre kész. Saxa előhozza Tibbyt, aki végképp elanyátlanodott, de azért nem röstelli sértegetésre pazarolni hátra lévő perceit. Lerabszolgázza Naeviát, sőt, Crixus halálán viccelődik, mert ilyen bátor fiúcska, majd megkezdődik a küzdelem, mert bár ő arra bíztatta embereit, hogy ne harcoljanak, mégiscsak félti a finom kis nyakát. Miután mindenkinek megvolt a S02E10 Ashur-Naevia flashback, láthatjuk, hogy a nő mennyit fejlődött ebben az évadban, már nem hagyja magát legyőzni akárkinek, pl. Tibbynek sem.

Párszor megvágja a fiút, majd térdre kényszeríti. Tibby bőg, Naevia kardja lendül, és erre befut Spartacus, jaj ne. Előáll a Crassus ajánlotta alkuval, majd a nőre bízza a döntést, revansot vesz a kölkön vagy visszakapják 500 társukat. Tibby megkönnyebbülten felsóhajt, a tömeg nem tud mit szólni, Naevia pedig szinte zokogásban tör ki. Végre csak egy pillanatra volt attól, hogy levágja annak a fejét, aki Crixust megölte, és most neki kell döntenie a rabszolgák életéről.

Végül Naevia meghozza a döntést, csak behúz egy óriásit Tibbynek, de nem öli meg, majd dühösen elvonul, mielőtt meggondolja magát. A fiúra tiszta tógát húznak, úgy vezetik a vigyorgó Caesar elé, aki nem sokáig örülhet rég nem látott barátjának, mivel a feldühödött Kore előretör a tömegből éééééés hátulról vesén döfi Tibbyt! Ez az, ezt már szeretem. A fiú összerogy és meghal, ennyi, köszönöm, boldog vagyok, legyen áldott Jupiter neve.

Caesar üvölt, ezért őt elevenen fogja Crassus megnyúzni, Spartacus sem túl boldog, hiszen az ő társai fognak emiatt szenvedve meghalni. Kore próbálja menteni a menthetőt, felajánlja, hogy majd ő visszatér az imperátorhoz, akkor még talán rávehető lesz a csereüzletre. Crassus sírva fakad, amikor megkapja fia holttestét. Caesar előáll a mesével, Spartacus visszaadta Tibbyt sértetlenül, ezért az alku megköttetett, arról már egyik fél sem tehet, hogy egy idős rabszolga előrohant a semmiből és megölte a fiút.Helyette viszont hoztam neked valakit, nézd, mondja Caesar, majd Kore lép be a sátorba. Az imperátor még jobban bőgni kezd, hálálkodik a szöszinek, mostantól ő lesz a hangja és az akarata. Caesar el, Kore először rá se mer nézni Crassusra, amikor pedig mégis megteszi, megszakad a szíve, hogy sírni látja szerelmét. Marcus, rebegi, csókolóznak, majd Crassus utasítja, hogy mostantól szólítsa őt újra dominusnak ahogy illik, mert ezt a „megszöktem a gazdámtól" témát még azért át fogják beszélni.

Szívfacsaró képek következnek, az agyongyötört és megkínzott, de még életben lévő rabszolgák visszatérnek társaikhoz. Naevia vágyakozva nézi az ölelkező embereket, mintha azt várná, hogy az ő párja is feltűnik majd a tömegben. Nasir hasonló helyzetben van, hiszen Agront mindenki halottnak hiszi. A bánatosan nézelődő Nasirnak Castus hívja fel a figyelmét, hogy csodás módon, Agron is benne van az 500 rabszolgában, akiket visszaadtak a rómaiak. A nagy találkozás megtörténik, nehéz száraz szemmel bírni ezt, Agron alig bír beszélni fájdalmában, de a lényeg, hogy újra együtt van kedvesével.

A táborban ezután egy hatalmas máglyát építenek, amire felhelyezik Crixus fejét és nyakláncát, amit még anno Gannicustól kapott. Naevia utoljára elbúcsúzik tőle, majd meggyötörten, könnyek közt átadja a helyet Spartacusnak, aki beszédet intéz testvéreihez. A trák egyrészt örül, hogy sok halottnak hitt társát láthatta ma viszont, de azzal is tisztában van, hogy elkerülhetetlen a végső összecsapás a köztársasággal, ahol sokan fognak elesni közülük.

Addig is adózzanak tisztelettel azok emléke előtt, akik az ügyért haltak meg, vagy éppen gazdáik kegyetlen bánásmódja miatt. Naevia a többiekre pillant, Crixusért, rebegi, majd meggyújtja a máglyát. Egy pillanatig mindenki némán áll, majd Spartacus is felkiált, Suráért, Varróért és Miráért. Majd így tovább a többiek is, mindenkit egyesével megemlítenek, akiket egyszer ismertünk és -talán- szerettünk is: Oenomaus, Duro, Donar, Barca, Rhaskos, Liscus, Acer, Fortis, Sanus....

Ezután az egész tábor Crixus nevét skandálja, Spartacus könnyezve zárja le az epizódot, ígéretet tesz, hogy bármi is történik majd velük ezután, mindenki jól fog járni, lesznek akik majd szabadon élnek, és olyanok is, akik meghalnak, de ők újra együtt lehetnek testvéreikkel a halálban.