SPARTACUS 3X09 - HOLTAK ÉS HALDOKLÓK

Néhány római katona nyulat sütöget nyárson, az egyiküknek valamiért hangoskodni támad kedve, aminek meg is lesz az eredménye, egy égő nyílvesszőt lőnek keresztül a fején. Na nem a társai, hanem a lázadók, akik Spartacus vezetésével megtámadják őket. Az öldöklés után felkelőink zavartan veszik tudomásul, hogy amúgy ezek itt nem is Crassus emberei voltak, a vértjükön más a jel. A táborban Laeta felismeri a páncélt, ilyet Pompeius katonái hordanak. De jó, most már nem csak Crassus 10 000 fős serege van a nyomukban. Lassan muszáj lesz beletörődnünk szomorú sorsukba, 2 rész van hátra az egész sorozatból, a mostani részt sem úszhatjuk meg száraz szemekkel.

A felkelők tábora felé egy magányos lovas közeleg, letakarva a légió vörös köpenyével. Spartacus messziről kiszúrja, hogy az ott tuti nem is római, le a fegyverekkel. És tényleg, Naevia ül a lovon, amíg le nem ájul róla, magához szorítva Crassus üzenetét, Crixus levágott fejét. A döbbenet után behúzzák a nőt Sparty sátrába, ahol miután magához tér, természetesen nem hajlandó sem ételt sem italt magához venni, „nem kell nékem más, csak a halál" szöveget nyomja szegény. Gannicust rettentően érdekelnék a részletek, a trákot nemkülönben, ezért nagy nehezen ráveszi magát Naevia, hogy elmesélje az elmúlt napok történéseit.

Miközben a nő mesél, Spartacus óvatosan magához veszi tőle testvére fejét, a néma fájdalom, ami Sparty arcán ül, valami hihetetlen. Naevia elmondja, hogy milyen sikereket értek el a többiekkel, katonák ezreit vágták le, miközben átverekedték magukat a köztársaságon. S amikor már csak egy karnyújtásnyira voltak az álmaiktól, Róma kapuitól, megérkezett Crassus a seregével. Spartacus rezignáltan veszi tudomásul, hogy Crixus az imperátor keze által halt meg, de a nő elmondja, hogy igazából egy nyomorult fiú szúrta hátba és fejezte le a gallt. Gannicus dühösen sziszegi, egy kibaszott fiú?? Egy gladiátor nem ilyen halált érdemelt.

Belép Nasir a sátorba, Agron után érdeklődik, Naevia nem szól semmit, könnyes tekintete árulkodik helyette, a fiú könnyezve kitántorog a sátorból. Naevia átadja az üzenetet, csakis azért hagyták őt életben, hogy elhozza szerelme fejét a tráknak, ezzel is előrevetítve, hogy milyen sors vár minden rabszolgára. Spartacus szíve szerint azonnal lerohanná az imperátor táborát, hogy megcsiklandozza kicsit a torkát, mondjuk egy karddal, de Gannicus figyelmezteti, hogy jelenleg két sereg közé vannak szorulva, Pompeiusra is figyelniük kell.

A légió táborában Crassus iszonyat dühös, amiért a foglyul ejtett felkelők nem hajlandók beszélni, pedig ők aztán mindent megtesznek ezért, tüzes vassal és egyéb gyönyörűségekkel kínozzák őket. Feltűnik a képernyőn Tibby, aki rohadtul nem hiányzott, közli apjával, hogy a kísérők táborában egy Chantara nevű szajhát valaki agyonvert és megölt, majd mérgesen Caesarra pillant, aki fenyegetni meri őt, az így jár. Crassusnak nincs ideje ilyen pitiáner ügyekkel foglalkozni, hiszen éppen most érkezik hozzá két küldött, Pompeius nevében.

A követek azért jöttek, hogy találkát kérjenek Crassustól, akinek azonban esze ágában sincs Pompeiusszal meetingelni, hogyisne, ez biztos valami csapda. A halálosan zavarban lévő küldött azonban bizonygatja, hogy nincs ebben az üzenetben semmi hátsószándék, Pompeius csak segítene az imperátornak a rabszolgafelkelés leverésében. Tibby szerint a hadvezér csak learatná helyettük a babérokat a végső összecsapásnál, de Caesar meggyőzi Crassust, hogy Pompeiust visszautasítani több mint ostobaság. Na jól van, akkor lesz találka, hagyja meg Marcus, de mivel ő maga nem fog hajlongani, Tibby megy majd el helyette, aminek valamiért Caesar a kelleténél jobban örül.

Naevia céltalanul lézeng a táborban, Koréba botlik, akitől megkérdezi, hogy mért nem ölte meg dominusát, amikor meglépett tőle, hiszen lett volna rá lehetősége. A nő csak hebeg, azt mégse mondhatja, hogy azért, mert szerelmes vagyok belé. Kore próbál osztozni a nő gyászában, mert ő már csak ilyen empatikus lélek, Naeviának azonban semmi más nem adhat vigaszt, csak a bosszú.

Tibby belovagol Pompeius kis táborkájába, mint egy hódító hős, röhögnöm kell. A sátorban azonban egy számunkra kellemes meglepetés fogadja. Nem Pompeius küldött követet az apjának, hanem tádáámm, Spartacus! S bár lázadóink a kis csellel az imperátort akarták kardhegyre keríteni, azért a kölöknek is örülnek.

Tibby kétségbeesetten próbál elfutni, de Spartacus a köpenyénél fogva lerántja a lováról, majd újra elveszi tőle a kardot, amellyel egykor Crixus harcolt, és amivel a kölyök levágtakésőbb a fejét. A katonákat megkötözik és elhurcolják a lázadók táborába, eddig nagyon tetszenek a fejlemények.

Caesar meglátogatja a kurvák táborában Chantara életben maradt barinőjét, aki nagyon bánatos. Caesar azonban biztosítja a lányt, hogy aki megölte a munkatársát épp most menetel a saját halálába. Hoppá, tehát Caesar felismerte a követeket, hogy Spartacushoz tartoznak, azért erősködött annyira, hogy el kell menni arra a találkára, méghozzá Tibbynek. Caesar bosszúja ezáltal beteljesülni látszik, ja és amúgy közben természetesen meg is dugja a pityergő leányzót, kezd helyre állni a világ rendje.

Spartacus bevezeti Tibbyt és embereit a lázadók táborába, azonnal vérét vennék természetesen, de Sparty a gyereket egy fennköltebb célra tartogatja. Megy is az életunt Naeviához, hogy közölje vele, itt van a táborban a fiú, aki megölte Crixust. Naevia szemében ismét felizzik a bosszú utáni vágy, személyesen akarja elvenni Crassus fiának az életét, hogy így tisztelegjen kedvese emléke előtt. Sparty átadja neki a Tibbytől elkobzott kardot, napszálltakor játékokat fognak rendezni, csak reménykedhetünk, hogy Tibby végre iszonyatosan szájba lesz verve.

Ugrunk a római táborba, Agron életben van! Testét számtalan nyílt seb borítja és épp a szart is kiverik belőle, de él!! Crassus szívesen kiszedne belőle némi információt Spartacusszal kapcsolatban, de a germán csak káromkodni hajlandó, ezért az imperátor elrendeli, hogy szegezzék keresztre. Nem tudom, hogy a Spartacus-rajongók, illetve a jóérzésű nézők érzelmeit meddig lehet még cincálni, de végignézni, ahogy keresztre feszítik Agront...

Az egyik tenyerébe maga Caesar üti be a szöget, Agron eksztatikus állapotban szenved, a keresztet felállítják. Közben követ érkezik Pompeiustól, Tibby nélkül, Crassus megvilágosodik, baszki, akikkel elküldtem a fiamat, azok Spartacus emberei voltak. Caesar szolidan nevetgél a háttérben, de csak addig, amíg a kétségbeesett apa ki nem adja a parancsot, a szöszinek azonnal a felkelők táborába kell lovagolnia, hogy csereüzlet árán visszaszerezze Tibbyt.

Apropó Tibby, szegény fiú. Még láncra verve is egy gyökér, tehát nem sajnáljuk. Duzzog, amiért a szemét Caesar tőrbe csalta, khm, csak nem azért mert a múltkori epizódban valaki hátulról beakasztott neki?? Ja de, na akkor kuss. Kore meglátogatja a bánatos kölköt, hogy még jobban felbassza az agyát. Tibby azt hitte, hogy gyermekkori barátja majd segít neki lelépni a rabszolgák táborából, de sajnos a nő nincs valami segítő hangulatában, amióta megerőszakolták. De ki is volt az...? Jaaa, hát Tibby, persze. A rabnő tájékoztatja egykori kisgazdáját, hogy éjjel visszaszökik majd a római táborba, pont akkor, amikor az ő agyveleje fog kifolyni a földre.

Most pedig kezdődjön a múltidézés, visszatérünk a gyökerekhez, a gladiátorküzdelmekhez. Lázadóink rögtönzött nézőtere igen tágas és a célnak maximálisan megfelel, a homok pedig igencsak hajaz Batiatus ludusára, itt is egy szakadék határolja a küzdőteret. A rabszolgák őrjöngnek, amikor Spartacus bevonul kardforgató társaival. Rögtönzött beszédet tart, amitől minket is megrohannak az emlékek, hány és hány gladiátor és számunkra kedves szereplő távozott az élők sorából az első évad óta. Spartacus most előttük szeretne tisztelegni a kiontott római vérrel, mielőtt csatlakoznának hozzájuk a túlvilágon.

Elsőként rögtön Spartacus marad a homokon, hozzák is neki az első katonát, az viszont nem hajlandó harcolni, mivel Tibby megtiltotta a katonáknak, hogy szolgák szórakoztatására küzdjenek. Sparty ezt eléggé zokon veszi és fordulatból elvágja a római nyakát, a nép hangos kiabálással ünnepel, szarnak rá, hogy kardot fognak-e a rómaiak vagy sem, csak folyjon a vérük az a lényeg, és akkor mindenki boldog lesz.

Spartacus mindenáron verekedni akkor, ha egy katona nem mer ellene kiállni, akkor küldjenek neki kettőt, mondja foghegyről. Sőt, néhány másodperc után mindkét kardját a homokba szúrja, hogy pusztakézzel végezzen a rómaiakkal. Egyikük pont úgy vágja a földhöz, hogy a leszúrt kardok keresztülszelik a bácsi torkát, váó. Utána kézbe veszi a kardokat és a másiknak hátulról beleállítja a fejébe őket, a szeme helyén jönnek ki a pengék élei. Úristn.

Ezután Gannicus veszi át a stafétát, akinek irgalmatlanul hiányzik a gladiátor lét. Egyből három ellenfelet kér magának, nehogy unatkozni legyen ideje. Sibyl némiképp aggódik kedveséért, de nyilván csak azért, mert életében először lát ilyet és nem tudja, hogy Gannicus az aréna istene, ja. Egy katonát lerúg a szakadékba, egy másiknak felvágja a hasát, a harmadiknak pedig pont ugyanúgy vágja el a torkát, ahogy azt a legelső alkalommal is tette a nulladik évadban, ha valaki netán megnézné azt is újra, ittmegteheti. Laeta kissé rosszul van a látottaktól, de azt egyáltalán nem bánja, hogy római vérrel áztatják fel a homokot, mivel többet nem tartja őket a saját népének.

Gannicus fényes győzelme után a többi harcos áll a homokra, többek között Lugo és Saxa is, hogy egyesével belezzék ki Tibby pajtásait, aki összeszorított fogakkal ül és nézi a küzdelmeket, kissé be van szarva, de megbocsájtjuk neki. Nasiron a sor, hogy vért ontson Agron emlékére, Castus izgatottan szemléli, hogy a fiú milyen ügyesen használja a dárdáját (hehe). Naevia csendben várja a sorát, Spartacus érdeklődik, hogy biztosan egyedül szeretne-e kiállni Tibby ellen, a válasz azt hiszem egyértelmű.

Egy lázadó hozza a hírt, az áruló Caesarnak aztán van bőr a pofáján, itt van a felkelők táborában. Gannicus üdvözlésként a szart is kipofozza belőle, csak aztán engedi, hogy szóljon. Caesar előáll az üzlettel, a rabok visszakapnak 500 foglyot, akiket a Crixus elleni csatában hurcoltak el, cserébe ő hazaviszi Tibbyt az apjához, hogy tejfölös bögréket nyalogathasson, mint régen. A keltának bűzlik ez az egész alku dolog, de Spartacus azért megfontolná, mégiscsak 500 emberükről van szó.

Naevia következik, kicsit ideges, de tettre kész. Saxa előhozza Tibbyt, aki végképp elanyátlanodott, de azért nem röstelli sértegetésre pazarolni hátra lévő perceit. Lerabszolgázza Naeviát, sőt, Crixus halálán viccelődik, mert ilyen bátor fiúcska, majd megkezdődik a küzdelem, mert bár ő arra bíztatta embereit, hogy ne harcoljanak, mégiscsak félti a finom kis nyakát. Miután mindenkinek megvolt a S02E10 Ashur-Naevia flashback, láthatjuk, hogy a nő mennyit fejlődött ebben az évadban, már nem hagyja magát legyőzni akárkinek, pl. Tibbynek sem.

Párszor megvágja a fiút, majd térdre kényszeríti. Tibby bőg, Naevia kardja lendül, és erre befut Spartacus, jaj ne. Előáll a Crassus ajánlotta alkuval, majd a nőre bízza a döntést, revansot vesz a kölkön vagy visszakapják 500 társukat. Tibby megkönnyebbülten felsóhajt, a tömeg nem tud mit szólni, Naevia pedig szinte zokogásban tör ki. Végre csak egy pillanatra volt attól, hogy levágja annak a fejét, aki Crixust megölte, és most neki kell döntenie a rabszolgák életéről.

Végül Naevia meghozza a döntést, csak behúz egy óriásit Tibbynek, de nem öli meg, majd dühösen elvonul, mielőtt meggondolja magát. A fiúra tiszta tógát húznak, úgy vezetik a vigyorgó Caesar elé, aki nem sokáig örülhet rég nem látott barátjának, mivel a feldühödött Kore előretör a tömegből éééééés hátulról vesén döfi Tibbyt! Ez az, ezt már szeretem. A fiú összerogy és meghal, ennyi, köszönöm, boldog vagyok, legyen áldott Jupiter neve.

Caesar üvölt, ezért őt elevenen fogja Crassus megnyúzni, Spartacus sem túl boldog, hiszen az ő társai fognak emiatt szenvedve meghalni. Kore próbálja menteni a menthetőt, felajánlja, hogy majd ő visszatér az imperátorhoz, akkor még talán rávehető lesz a csereüzletre. Crassus sírva fakad, amikor megkapja fia holttestét. Caesar előáll a mesével, Spartacus visszaadta Tibbyt sértetlenül, ezért az alku megköttetett, arról már egyik fél sem tehet, hogy egy idős rabszolga előrohant a semmiből és megölte a fiút.Helyette viszont hoztam neked valakit, nézd, mondja Caesar, majd Kore lép be a sátorba. Az imperátor még jobban bőgni kezd, hálálkodik a szöszinek, mostantól ő lesz a hangja és az akarata. Caesar el, Kore először rá se mer nézni Crassusra, amikor pedig mégis megteszi, megszakad a szíve, hogy sírni látja szerelmét. Marcus, rebegi, csókolóznak, majd Crassus utasítja, hogy mostantól szólítsa őt újra dominusnak ahogy illik, mert ezt a „megszöktem a gazdámtól" témát még azért át fogják beszélni.

Szívfacsaró képek következnek, az agyongyötört és megkínzott, de még életben lévő rabszolgák visszatérnek társaikhoz. Naevia vágyakozva nézi az ölelkező embereket, mintha azt várná, hogy az ő párja is feltűnik majd a tömegben. Nasir hasonló helyzetben van, hiszen Agront mindenki halottnak hiszi. A bánatosan nézelődő Nasirnak Castus hívja fel a figyelmét, hogy csodás módon, Agron is benne van az 500 rabszolgában, akiket visszaadtak a rómaiak. A nagy találkozás megtörténik, nehéz száraz szemmel bírni ezt, Agron alig bír beszélni fájdalmában, de a lényeg, hogy újra együtt van kedvesével.

A táborban ezután egy hatalmas máglyát építenek, amire felhelyezik Crixus fejét és nyakláncát, amit még anno Gannicustól kapott. Naevia utoljára elbúcsúzik tőle, majd meggyötörten, könnyek közt átadja a helyet Spartacusnak, aki beszédet intéz testvéreihez. A trák egyrészt örül, hogy sok halottnak hitt társát láthatta ma viszont, de azzal is tisztában van, hogy elkerülhetetlen a végső összecsapás a köztársasággal, ahol sokan fognak elesni közülük.

Addig is adózzanak tisztelettel azok emléke előtt, akik az ügyért haltak meg, vagy éppen gazdáik kegyetlen bánásmódja miatt. Naevia a többiekre pillant, Crixusért, rebegi, majd meggyújtja a máglyát. Egy pillanatig mindenki némán áll, majd Spartacus is felkiált, Suráért, Varróért és Miráért. Majd így tovább a többiek is, mindenkit egyesével megemlítenek, akiket egyszer ismertünk és -talán- szerettünk is: Oenomaus, Duro, Donar, Barca, Rhaskos, Liscus, Acer, Fortis, Sanus....

Ezután az egész tábor Crixus nevét skandálja, Spartacus könnyezve zárja le az epizódot, ígéretet tesz, hogy bármi is történik majd velük ezután, mindenki jól fog járni, lesznek akik majd szabadon élnek, és olyanok is, akik meghalnak, de ők újra együtt lehetnek testvéreikkel a halálban.