SPARTACUS 3X06 - HADIZSÁKMÁNY

Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, Caesar kajánul vigyorog, mivel megérkezett az erősítés, a velük szemben álló három germán viszont kétségbeesetten veszi tudomásul, hogy Spartycity-t visszafoglalták a rómaiak. Jobb ötlet híján úgy dönt a trió, hogy mégis megpróbálják megvédeni a várost, de Agron hamar belátja, hogy ennek így semmi értelme, magányosan meghalni, futás vissza a többiekhez. Crassus belép a kapun, üdv a kis városkánkban, köszönti Caesar. Amerre a szem ellát, rómaiak a láthatáron, néhány jelenet alatt a fegyverforgatáshoz nem értő statiszták végleg távoznak a lázadók népes táborából.

A kikötői „legjobb barik örökre" jelenet után a többiek is betévednek a városba, Crixus két levágott fej között kérdőn tekint Spartacusra, hogy ezek meg honnan a fa..ládából kerültek elő?? A germánok futnak jelenteni, a kapu ledőlt, a rómaiak megszálltak minket. Sparty bosszankodik, amiért egyáltalán képes volt megbízni a kalózokban, Agron pedig felvilágosítja, hogy a kecskeszakállas Caesar is áruló, pardon, római. Jól mennek ám a dolgok, csak nyugi.

Agron idegesen kérdezősködik Nasir után, hol lehet a drága? Sparty küldte el, hogy riadót fújjon, az északi kapun át azonnal el kell hagyniuk a várost. Crixus megint szembe megy az árral, ő maradni akar és szembeszállni Crassus-szal. A trák viszont már döntött, az embereket kimenekíti a városból, ha Crixus addig él is. Ez mind szép és jó, de hogyan fognak észrevétlenül távozni? Az eddig csendben álldogáló Gannicus önként jelentkezik elterelő embernek, Spartacus viszont nem akarja hagyni, majd ő feltartja a rómaiakat, amíg a többiek kimenekítik a hátsójukat.

A kelta ez esetben nem tűr ellentmondást, emlékezteti Sparty-t, hogy elvégre róla van ez a műsor elnevezve, és ha néhány epizód is van már csak hátra, azért elég fura lenne, ha most elvérezne. Ezzel mindenki egyetért, csak ne kéne ezért Gannicusnak meghalnia. Többiek el, Donar viszont marad segíteni a keltának, merthogy őérte legalább nem lesz kár, ha itt veszik. Donar, na ne izélj már, tudod, hogy imádunk.

Castus a baj kellős közepén érkezik Lugónak és Nasirnak segíteni, az igazi baj viszont csak akkor keletkezik, amikor a féltékeny Agron is berobog a színbe. Szemét Castus, áruló, tépné le máris a fejét neki, Nasir kezeskedik róla, hogy fekete barátjának nincs se tudomása, se köze az áruláshoz. Lugo forgatja a szemeit, most ezek komolyan itt akarnak vitatkozni, amikor támadnak a rómaiak?? Agron valahogy lenyeli a dühét, tünés a hegy felé, de egy rossz mozdulat és nem lesz fejed. Édes.

Gannicus nagy elterelő ötlete az, hogy felgyújtja a város egy részét, a rómaiak majd biztos oda futnak, baah mekkora tűűz! Nem, ez egy szar terv, Donar meg Gannicus is tudja, de híján vannak a B tervnek. Tetejébe a kelta zaklatója is feltűnik, pont mire rágyújtanák a vityillót, Sibyl előugrik a semmiből. Gannicus végtelenül örül a koloncnak a nyakukon, maradj szorosan mellettünk és ne merj bőgni!! Caesar meglepődik, hogy a lázadók felgyújtották a várost, Crassus viszont már látott ilyet és nem dől be a trükknek, helyette siet lecsekkolni az északi kaput. Spartacus igyekszik az embereit kitessékelni a városból, hogy menjenek a Melia-hegyre, jaj, ezt már egyszer láttuk, a második évadban is menekülniük kellet, akkor a Vesuviusra másztak fel. Donar és Gannicus hősiesen szembe megy a közeledő katonákkal, előbbit hátulról leszúrják, de miéééért? Sibyl persze most is csak magára gondol, azt mondja, ha ma meg kell halnia, boldogan teszi, mert élete utolsó óráit szerelme társaságában töltheti. A kelta unja már a süket dumát, meg mi is, futás búvóhelyet keresni.

Mire kiérnének lázadóink a városból, megérkeznek Crassus emberei is a kapuhoz. Agron, Sparty és Crixus marad csak hátra, hogy felvegyék a harcot, a kaput tartó kötelet lángra lobbantják, Naevia sikít egy oltári nagyot, a gall és Agron kibújik a félig leengedett kapu alatt. Crassus is besétál a színre, csak lazán, és végre találkozhat személyesen is Spartacus-szal. A farkasszemezés csupán néhány pillanatig tart, majd a trák is kigurul a városból, mielőtt még rászakadna a kapu. Caesar dühöng, Crassus viszont elégedett, leginkább saját magával, fussanak csak a kis szolgák, idővel úgyis megfagynak majd fent a hegyen.

A várost alaposan átfésülik a katonák, az életben lévő lázadókat majd ünnepélyes keretek közt fogják megkínozni és megölni. Kiderül, hogy Donar még életben van ám, bár lehet jobb lett volna neki a halál, mint az esti parti, amire ő is hivatalos, mint fellépő. Gannicus és Sibyl az istálló alatti barakkban bújik meg, ahol Laeta rejtőztette a rómaiakat. A lány ellátja a kelta sérüléseit, csinált ő már ilyet korábban, közben megint arról beszél, hogy Gannicust az istenek küldték el hozzá. Ajj, ha ez így megy tovább, biztos, hogy be fogja fűzni magának.

Crassus megtiltja, hogy a kísérők táborából vagy az elengedett rómaiak közül bárki is a városban tartózkodjon, de azért van pár kivétel, természetesen. Igen Tibby, pont rád nézünk. Metellus rendkívül elégedett a fejleményekkel, marad is estére, biztos jó buli lesz, gondolja. Caesar viszont egyáltalán nem érti, hogy mit fognak ünnepelni, amikor Spartacus és a bandája még mindig él. Crassus megnyugtatja, hogy a Melia-hegység átvághatatlan, ja persze, Glaber is ezt mondta a Vesuviusról, vágja rá Caesar, ááá egy rúgóra jár az agyunk.

Laetát megkötözve visszavezetik a városba, Caesar azonnal felszabadítja a láncaiból, aki egyébként jobban néz ki, mint valaha, már nem hasonlít egy gyapjas kecskére sem. Megbeszélik, hogy mindketten tették a megszállás alatt, amit kellett, a sumákolásról majd kölcsönösen kussolnak. Crassusnak beszéde lesz a nővel, de előtte birtokba veheti újra a saját villáját.

Kore is megérkezik Crassus rezidenciájára, mérhetetlenül boldog, hogy kiszabadult a kísérők táborából, de mire szólhatna, a mi drága Tibby fiúnk is megjelenik, oda a boldogság. Előadja apjának, hogy Kore azért ilyen mélabús mostanság, mert tudod, izé, a háború, az mindenkit megtört egy életre. Crassus feladattal látja el fiát, az ő dolga megszervezni az esti ünneplést, amit Caesar nagyszerűen véghezvitt akciójának fognak ajánlani. Tibby csikorgatja a fogait, de inkább eljátsza az engedelmes fiút, az úgyis olyan jól megy neki.

Sibyl elbóbiskol egy pillanatra a padló alatt, de máris felébreszti Gannicus, mivel a katonák éppen felfeszítik a deszkákat a fejük felett. Egy dolog maradt hátra, mondja a férfi, imádkozz. Sibyl imádkozik is buzgón, fent meghallják a motyogását, rájuk nyit egy római, és ekkor lép közbe Gannicus, lerántja a katonát és leszúrja. A kést odanyújtja a lánynak, ha legközelebb nem ő nyitná fel ezt az ajtót, szépen ölje meg magát, az is szebb sors lesz, mint ami akkor vár rá, ha elkapják a katonák. Gannicus felmászik, kardcsattogás itt is-ott is, vér csöpög Sibyl arcára, de mire elvágná a saját torkát, a kelta lekukucskál hozzá, még élek.

Kore csendben szenved a pincében, Tibby rohan utána, hogy tovább sanyargathassa a nőt. Megfenyegeti, hogy nagyon ráfázik, ha csak egy szóval is említeni meri Crassusnak az éjjel történt incidenst, majd azt mondom neki, hogy te ajánlottad fel magad, dörmögi Tibby, aki amúgy egy seggfej. Pár villával odébb Laetát fürdeti egy rabszolga, majd szépen felöltözteti, kicicomázza, Caesar el van ragadtatva, Laeta sem tudja leplezni boldogságát, kit érdekel, hogy megölték a férjét, amikor a villa újra az övé.

Caesar az imperátor elé vezeti a nőt, aki már ég a vágytól, hogy jobban is elbeszélgethessen vele. Leginkább Spartacus személye érdekli Crassust, Laeta töredelmesen bevallja, hogy belezúgott a trákba, na nem ezekkel a szavakkal, de értjük mi a lényeget. Sparty jó ember, csak kissé elferdítették a személyiségét, azzal, hogy rabszolgává tették őt és a feleségét. Crassus bólogat, nem hibáztatja Laetát, hogy ilyen becses szavakkal illeti a trákot, hiszen szabadon engedte őt. Ezzel egyidejűleg azonban megveti, amiért segítette a lázadókat élelemhez jutni az aedelisi pecséttel, és a hullámokból feltámadt Heracleo karjaiba löki. A kalózkapitány egészen jó színben van, homlokát összefércelték, kész asszonyává tenni Laetát, akit szolgálataiért cserébe kap. Szegény nő mire üvölthetne, még a száját is bekötik, ezért kár volt a sok rúzs.

Tibby duzzogva felkeresi Caesart, hogy az esti ünnepségről tárgyaljon vele, előbbi két kurvával szórakozik, az egyiket készségesen felajánlja a fiúnak, de az csak bambán bámul, mi, olyan is van, hogy a nőt nem kell lefogni? Caesar hamar megunja a jópofizást, nyíltan alázza Tibby-t, amiért szégyenletes vereséget szenvedett egy maroknyi rabszolgával szemben, míg ő egyedül visszafoglalta a várost. Úgy látszik, ezek ketten már sose lesznek jóban. Tibby arcjátéka egyébként parádés a jelenet alatt, gratula a színésznek, mindig eltalálja, hogy éppen melyik idióta nézését vegye elő.

Gannicus és Sibyl egy ház tetején bujkál, mivel az utcák tele vannak katonákkal, semmi reményük, hogy élve kijussanak a városból. Meglátják közben Heracleót, akit engednek szabadon mászkálni a városban, mivel az imperátori medált viseli a nyakában. A kalózok a kovácsműhelybe vonszolják Laetát, ahol Heracleo pillanatok alatt egy csinos H betűt éget a nő alkarjába, így a tengeren majd mindenki tudja, hogy az ő tulajdona, aztakurva. Laeta keservesen bőg, azt kívánja, bár Spartacus-szal állt volna inkább össze, de késő bánat. Végszóra megjelenik Gannicus és Sibyl, elég kínos a találkozás a kelta és a kalózok közt. Mindenki a másikra mutogat, hogy te vagy a szemét áruló, majd Gannicus kardot ránt, megöli Heracleo embereit, Heracleo pedig elkapja Sibyl-t.

De rendesen megszívja, mivel frissen szerzett asszonya az izzó vasrúddal -amivel őt billogozta meg- hátulról átszúrja a nyakát. Sibyl aggódik a megbélyegzett Laetáért, mi lesz így vele?, Gannicus valahogy nem tudja szívből sajnálni a nőt, hiszen római. Laeta továbbra is keservesen jajong, nem több már ő sem egy közönséges rabszolgánál.

Este kezdetét veszi a Caesart ajnározó ünnepség, a foglyul ejtett lázadók kínzásával és brutális kivégzésével szórakoznak a rómaiak. Metellus boldog, hogy Sinuessa újra az egykori polgároké, Crassus zavartan megjegyzi, hogy hááát, tudod, a város igazából az enyém, mivel minden egykori lakója halott. A szenátor kérdőn pislog, na és a kis vörös?, de nem kap egyértelmű választ, ezért nagyon pipa lesz. Crassus viszont nagyon ért mások beetetéséhez, felajánl némi anyagi juttatást Metellusnak a város forrásaiból és máris újra öri barik.

Végezetül már csak Donar marad hátra a lázadók közül, Tibby felvezeti a finálét, gondol egy nagyot és felkéri Caesart, hogy saját kezűleg végezzen vele. Caesar enged a zúgó tömegnek, ám legyen, leereszkedek egy rabszolgához, hogy megküzdjek vele. Tibby ennek nagyon örül, mivel titokban már leoldotta Donarról a láncokat, így azzal jól álcsúcson pattintja a feléje közelítő Caesart.

Crassus nem túl elégedett a látottakkal, Tibby annál inkább, Caesar levágja, hogy mi is történt itt mostan kéremszépen, de ő aztán nem ünneprontó, nem engedi megöletni a lázadót, hanem kiáll ellene. Donar kap kardot is, én nagyon szurkolok neki, csak kár, hogy több száz római veszi körül szegényt. Az elején egész jól kezd, több vágást is sikerül bevinnie, Tibby mennyben jár, hogy szenvedni láthatja riválisát, de Caesarnak is megvannak a módszerei. Ököllel hasba vágja, majd meg is rúgja Donart, pont ott, ahol reggel keresztülszúrták egy ki..szott karddal, éljen megint a fair play. Miről beszélek egyáltalán?

Szegény Donarnak ezután már esélye sincs, Caesar a földre kényszeríti és kész levágni a fejét. Donar stílusosan távozik a másvilágra, le „szarházirómai"-zza Caesart és mielőtt annak lesújthatna kardja a nyakára, átszúrja saját koponyáját a kardjával. Ég veled bátor testvérünk, ezzel jól bemutattál a rómaiaknak. Azoktól, akik szerint ez gyáva dolog volt, most hivatalosan is elköszönünk. Viszontlátásra.

Gannicus felöltötte Heracleo ruháit magára, a két nőt megláncolta, így akarnak meglépni a városból. Mitadisten, pont az arra járó Caesarba botlanak, aki felháborodik, hogy a kalózkapitány mi jogon vihet el két nőt is, amikor csak egyről volt szó. Gannicus erre felfedi magát és kardozni kezd a rómaiakkal, Caesart komolyabban is megsebesíti. Laeta és Sibyl eközben lovat lopnak, és azt tervezik, hogy majd szépen kivágtatnak a napsütésbe, de előbbit elég csúnyán oldalba szúrják dárdával.

Laeta az egész epizódban csak szívott, ezt megelégelve gyorsan kilovagol a kapun, amíg a katonák Gannicus és Sibyl megölésén ügyködnek. A kelta szerencsére feltalálja magát lovon is, és dacára az előtte álló gyalogságnak, hivatalosan is elvágtat az éjszakába, Sibyllel együtt.

Caesar dühöng, amiért Crassus nem küldetett Gannicus után, holnapra már rég a francba fognak járni, morogja, de az imperátornak jó oka van a nyugalomra. Ugrunk a Melia-hegység lábához, hőseink hóesésben próbálnak sátrat verni, a nagy hideg mindenkinek próbára teszi az idegeit. A táborba belovagol Gannicus és Sibyl, mögöttük Laeta, aki nem tudom, hogy nem fagyott meg idáig egy szál pendelyben. Nagy a viszontlátás öröme, Naevia le van nyűgözve, hogy Gannicus még rabot is hozott nekik, Laeta személyében, de a kelta felvilágosítja a többieket, hogy most már az egykori domina is kitaszított a köztársaságból, ő is csak egy rabszolga.

Spartacus leemeli lováról a nőt, Nasir jelentkezik, hogy majd ő ellátja a sebeit. Mielőtt a lázadók még túlságosan megörülnének Gannicus visszatértének, Spartacus felvázolja a tényállást, ami nem túl kecsegtető. Itt ragadtak a hegy lábánál, mivel előttük egy hatalmas árok tátong, amit Crassus ásatott ki, amögött pedig védőfal van felhúzva, ameddig csak a szem ellát.

Előre tehát nem tudnak menetelni a kikerülhetetlen árok miatt, de vissza sem fordulhatnak, mivel a várost elveszítették. Spartacus belátja, hogy innen csak egy kiút van, az, amelyik a másvilágra vezet.