SPARTACUS 3X07 - MORS INDECEPTA

A Melia-hegység lábánál elterülő árkot szép lassan feltöltik a benne található hullák. Spartacus hiába állapította meg igen ügyesen, hogy a gödör megmászhatatlan, ráadásul a másik felén rómaiak tanyáznak, páran mégis megpróbáltak valahogy átkelni rajta. Aki nem fagyott meg az árok alján, azt dárdával segítették át a túlvilágra Crassus katonái. A létszám veszteség nagyon magas, ráadásul a római légió is a nyakukra ért, Spartacus pedig végre meggondolja magát, megfutamodás helyett itt az idő cselekedni. Crassus emberkéi viszont egyáltalán nincsenek kardozós kedvükben, csak egyhelyben várakoznak, amitől Crixus eléggé pipa lesz, mire várnak, mért nem ontják már a vérünket? nyűgösködik, hát már ez is baj? Sparty tudja, hogy mire várunk, Crassusra, de az fütyül jönni.

Crassus egyelőre még Sinuessában időzik, Tibbyt dicséri, amiért olyan jó fiú mostanában. A kölök visszakapja fegyvereit és katonai egyenruháját, ezzel újra az imperátor hangja és akarata lett. Tibby megint a mennyben jár, úú már alig várjuk, hogy kiderüljön a megerőszakolós sztori, az is biztos vicces lesz majd. Caesar ezalatt megint nőzik, kit érdekel, hogy Gannicus átszúrta az oldalát a legutóbbi részben, amikor sorban állnak a villája előtt a csajok.

Hóvihar közeleg a hegy lábánál, a lázadók táborában ennek ellenére mindenki egy pendelyben rohangál. Saxának megint a dugáson jár az esze, Gannicus is meglepődik, ez attól is beindul, hogy hideg van, meg katonák lihegnek a nyakunkon? Ganny, ezt komolyan kérdezted? Ő itt Saxa, még a levegőtől is beindul, de ezúttal nem kap semmit, sürgetőbb ügyei vannak most a keltának, értsd, meglátja Sibylt és elmegy a kedve a szöszitől.

Castus láncra verve eszegeti az ebédjét, Brictius közelít felháborodva – és nem jó étvágyat kívánni. Köcsög kalózfiú, ordítozza, ez itt zabál, társaink százai meg odavesztek az árulás miatt. Szó szót követ, Castus orra igényesen apró szilánkokra törik, másodszor a sorozatban, poor boy. Nasir siet megint megvédeni Castust, Brictius persze játsza a nagyfőnököt, csak azért nem veri szét Nasirt, mert Agron fiúja... pfff.

A kalózfiú a verés ellenére elemében van, azonnal flörtölni kezd megmentőjével és biztosítja Nasirt a lázadókhoz való lojalitásáról. Kész lenne kardot fogni a köztársaság ellen, mármint ha lekerülne róla végre a lánc. Nasir örömmel veszi a fejleményeket, majd megpillantja az őket bosszúsan figyelő Agront és inkább ott hagyja a kalózt.

Spartacus meglátogatja a medicus sátrát, ahol többek közt Laeta is lábadozik. A nő nem hajlandó enni, full önsajnálatba menekül az őt ért trauma miatt. Elfelejti, hogy itt a táborban rossz embereknek panaszkodik fájó billogja miatt, hiszen mindenki osztozik a sorsában. Sparty se tolerálja sokáig a nyavalygást, amúgy is utálja, ha valaki sajnáltatja magát. Az élet megy tovább, egyetlen vigasz a bosszú.

Sinuessában Kore épp az ebéddel foglalatoskodik, feltűnik Tibby, teljes harci díszben. Kényelmetlen jelenlétének az oka, hogy közölje a nővel, ezentúl az ő személyi rabszolgája lesz, apja döntött így, mostantól mindenben neki kell elsősorban engedelmeskednie és itt marad majd a fiú villájában. Crassus papa döntésének oka ismeretlen, de ennél hülyébb ötlete már régen támadt. Kore amúgy is óriási szemei majd' kiugranak a helyükből. Crassus készülődik a támadásra, Kore még el tudja csípni néhány mondat erejéig, de minden hiába, a döntést meghozta, Sinuessában fog maradni a nő és Tiberiust szolgálni.

A vihar egyre csak közelít, Crixus a szokásosnál is durcásabb, főleg, hogy Crassus szinte a táboruk mellé verette le a saját sátrát. Spartacus szerint ennek az oka, hogy a lehető legközelebbről akarja majd szemlélni az ütközetet az imperátor, de ha éjjel meglepnék álmában, biztos elmenne a kedve a csatától. A gall megint szót emel, mostanában sokadszor, hogy ő ezzel bizony nem ért egyet, őőőő leszarom, hangzik a válasz, a hóvihar tökéletes lesz az éjjel a beépüléshez.

Így is történik, pár embernek sikerül beszivárogni a római táborba, de meglepetésükre az imperátori sátor teljesen üres, a közepén csupán egy keresztfa áll, rajta az agyonkínzott Donar, megfeszítve. A lázadók teljesen lefagynak, tudták, hogy a germán halott, de erre még ők sem számítottak. Ráadásul a testére Crassus egy üzenetet vésetett, Mors Indecepta, azaz a „halál becsaphatatlan". Spartacus gyorsan kapcsol, ki innen, ez csapda, de mire meglépnének, már régen körbe kerítették őket.

A menekülés nem is olyan egyszerű, mint azt gondolták hőseink, Naevia combján konkrétan keresztüldöfnek egy dárdát, de Spartacus megmenti őt a biztos haláltól. Crixus talán jobban üvölt, mint asszonykája, hogy merték ezek a kis szerencsétlen rómaiak bántani Naeviát?? Spartacus a vállára kapja a nőt és visszavonulót int. Egy katona van olyan bátor, hogy utánuk mer kiabálni, meneküljetek csak, gyáva férgek! Erre Crixus amolyan Clint Eastwood-féle hátranézést produkál, méghozzá lassítva, én már összeszartam magam, a rómaiak helyett is. A gall nem is kíméli a testüket, apró darabokba vágja az utánuk kurjantókat, majd eltűnnek lázadóink az éjszakában.

Crassus csalódott, amiért a trükkje nem hozta meg a várt eredményt, úgy érzi itt az idő a tényleges támadásra. Tájékoztatja Caesart, hogy újra fia a második ember a seregben, a szöszi ettől persze nem lesz boldog, Tibby viszont úgy vigyorog a háttérben, mint egy pajkos kiscserkész. Crassus felhúzza magát, alaposan helyre teszi Caesart, egyelőre ő itt az imperátor, aztán jön Tibby a sorban, majd a katonák és utána jön Caesar, de ha nem tetszik neki valami, csak tessék szólni, azt szabad, maximum elzavarják innen a picsába. A kegyvesztett Caesar tör-zúz, Kore siet megnézni, hogy kinek mentek el otthonról. Megállapítják, hogy ez a Tibby gyerek mindkettejük gyűlölt ellensége, ezért talán legjobb lenne szövetkezni ellene.

A hóvihar egyre komolyabb lesz, a fagyos szél minden porcikáját átjárja a lázadóknak, néhányan közülük azonban mégsem húzódnak sátraikban, hanem a hóban térdepelve imádkoznak az istenekhez. Spartacus meglátogatja Naeviát, aki hálás, amiért a férfi a hátán cipelte őt vissza a táborba. Crixus már kevésbé barátságos hozzá, konkrétan kizavarja a trákot a sátorból, hogy hagyja békén nőjét. Kint aztán alaposan összemarakodnak, Crixus széttör Sparty fején egy jéggel teli korsót, hjaj, hiába békültek ki két résszel ezelőtt, megint a régi nótát fújja mindkettő. Egyébként az epizód egyik legjobb jelenete ez, csak mondom.

Végre megint láthatunk egy jóféle Crixus - Spartacus ökölharcot, titkon kicsit mindenki erről álmodozott az első évad óta. Hosszan élvezhetjük az egymásnak feszülő gladiátorokat, Agron és Gannicus tulajdonképpen akkor érkezik szétválasztani őket, amikor Spartacus már nekilát megfojtani a gallt. Mindenki értetlenül áll az eset előtt, Crixus véres fejjel, tajtékozva el, Agron pedig figyelmezteti Spartacust, hogy az igazi hóvihar még csak most fogja elérni a hegy lábát, ahol táboroznak.

Caesar megérkezik a táborba Crassushoz, aki kisfiát hiányolja a szöszi oldaláról. Tibby helyett azonban Kore lép be a sátorba, az imperátor nem találja a szavakat, amelyekkel elküldhetné Caesart a búsba, amiért idehozta szeretőjét a csatatér kellős közepébe. Kore erősködik, hogy ő akart mindenképp jönni, mivel nagyon fontos dologról kell beszélnie gazdájával. A sátor előtt Caesar a mérgelődő Tibbybe botlik, aki egyből vigyázban áll, amikor megtudja, hogy Kore azért jött, mert valami nagyon nagyon nagyon fontos dologról kell beszélnie Crasusszal.

A sátorban folyik a diskurzus, Kore hiába kérleli dominusát, hogy a csata végeztével hadd térjen vissza Rómába, Crassus már döntött. A lány örökre Tiberius oldalán fog szolgálni, Sinuessában, aztán ha Marcusnak dugni támad kedve, akkor egye fene, majd meglátogatja. Kore finom utalásokat tesz rá, hogy Tibby már nem az a kedves fiúcska, aki egykor volt, de Crassusnak akkor sem esne le a megerőszakolós dolog, ha valaki egy kőtáblába vésné és fejbe dobná vele. Sőt, azt találja mondani, hogy Tibby nem tudna olyan vétséget elkövetni, amiért ne bocsájtana meg neki. Na bumm, Korénak végre egy csapásra minden kristálytiszta lesz, ő csak egy rabszolga itten, akinek kuss a neve, hogy őt megerőszakolta a dominus fia...hát az nem nagyon érdekel senkit. Sírdogál egy kicsit, majd Crassus ágyában találja magát, ott legalább jól érzi magát.

A hóvihar ténylegesen a tetőfokára hágott, reszketnek felkelőink az összetámogatott ponyváik alatt. Agron dühöng, hogy mindig abba a szarházi Castusba kell belebotlania, Nasir aggódik, hogy nem a vihar, hanem kedvese tombolása fogja kitépni a sátrakat a helyéből. Heves szóváltás után végül maga Agron szabadítja fel láncaiból Castust, Nasir kérésére, aki olyan édesen mosolyog, hogy a germán egyből megdorgálja, ne is merjen rá így nézni.

Saxa kétségbeesetten keresi Gannicust, aki egyszerűen eltűnt a hóban. Sparty kimegy és keresi őt a tomboló viharban, de egyedül kell visszatérnie. Saxa ettől még nyugtalanabb lesz, maga indulna megkeresni kedvesét, de Spartacus nem engedi, mert tudja, hogy a nő is odaveszne. Helyette próbálja nyugtatni, hogy az örökösen ereiben folyó bor majd melegen tartja Gannicust, nem kell érte úgy aggódni, de titkon már a trák is a legrosszabbra gondol. Laeta szenved a hidegtől, szívesen összebújna Spartacus-szal, aki először vonakodik, majd mégis beleegyezik, hogy együtt melegedjenek. Ahogy néznek egymásra, hamarosan nem csak a takarójukat fogják összetenni.

Előkerül Gannicus, bár a tábortól jócskán elkóborolt. Megtalálja az istenekhez imádkozók kis csapatát, Sibyl éppen a saját vérével áldoz Jupiternek, amikor rájuk bukkan a kelta. Sibyl menten elájul, Gannicus ölbe kapja, és a többiekre is ráparancsol, hogy azonnal húzzanak fedél alá, de azok csak tovább imádkoznak. Gannicus talál a semmi közepén egy felborul fakocsit, az alá bújnak be, hogy megvárják a vihar csillapodását.

Bent aztán megint van lehetőségük jobban megismerni a másikat, ami tudjuk hová vezet. Nem is Gannicus lenne, ha nem dugással ütné el az időt a legnagyobb hóviharban, miközben kint emberek százai fagynak meg, ja, és ugye Saxa halálra aggódja magát érte. Nice.

A vihar után Spartacus terepszemlét tart, közel 1000 lázadó veszett oda, köztük Sibyl barátai is, akik imádkozás közben fagytak meg. Saxa örül, de egyben csalódott is, mikor viszontlátja kedvesét, mivel az Sibyllel tűnik fel a semmiből, vajon mit csinálhattak kettesben a semmi közepén? S bár Sparty is szomorú az elvesztett társak miatt, máris új ötlete támadt. Feltöltené a hullákkal az árkot, hogy végre átkelhessenek rajta. Furamód, elsőként a dühöngő Crixus-szal osztja meg terveit a trák.

A gallnak semmisem jó, ez a terv sem, természetesen, hiszen ha át is kelnek az árkon, a fal még mindig ott van, mögötte pedig a rómaiak erődítménye. Sparty nagytételben merne rá tenni, hogy a fal egy szimpla átverés, csakúgy, mint minden más is, amit Crassus eddig felmutatott. Szerinte nincs a fal mögött semmi, pusztán néhány tébláboló katona, de talán legegyszerűbb lesz utána nézni a dolgoknak.

Miután leküzdötték az árok-problémát, megtámadják a lázadók a falat. Miután elfoglalják azt, tisztán láthatják, hogy Spartacusnak megint igaza volt, csupán néhány száz katona állomásozik itt, az semmi nekik. Így a trák vezetésével megtámadják a katonákat, ezúttal Castus már hivatalosan is a lázadók soraiban harcol. Sőt, rögtön bizonytani is tud, amikor levágja az Agront leszúrni készülő katonát. Összebólintanak, tudjuk, tudjuk, beginning of a beautiful friendship.

Viszik a katonák Crassusnak a hírt, a lázadók áttörték a falat, yeah. Ettől az imperátor nyűgös lesz, ráadásul Kore is eltűnt mellőle, amit maga után hagyott, az egy tőr a sátor mögött őrködő katona nyakában. Vágás, Kore már nagyban a rabszolgákkal menetel, akik épp átkelnek a falon. Micsoda váratlan fordulat, a kétségbeesett nő csatlakozott a felkelők táborához.

Crassus csalódottan keresi kedvesét a hóban, bár jól sejti, hogy hol lehet Kore. Természetesen mindenért Caesart okolja, a fenének kellet idehoznia egyáltalán. Miközben ezen morgolódik, elérik a falat, ahol leesik az álluk a rómaiaknak, rohadt vademberek, suttogják, amikor meglátják a hullákkal feltöltött árkot. Crassusnak nem sok időt adnak lázadóink a csodálkozásra, máris dárdákkal bombázzák a falról a katonákat.

Mindenki a megrémült imperátort védi, rohamléptekkel próbálják elmenekíteni a helyszínről, és akármilyen hihetetlen is, de Crixus végre elégedett a látottakkal. Agron békésen megjegyzi, hogy azért nem kell félni, visszatérnek majd a katonák, úgy százszor ennyien, de Spartacus egyelőre saját előnyüknek örül. Megfogadja, hogy a jó szolgálatot tett halottaik előtt Crassus vérével fog tisztelegni