Kövér csütörtöki fánk
Kövér csütörtöki fánk
Jó, jó, ma vasárnap. De idén e hétre, a február 19.-i csütörtökre esett a Kövér Csütörtök, a lengyelek Tlusty Cwartek-je, ami a húsvéthoz hasonló mozgó ünnep, a hamvazószerda és húshagyókedd ( a farsang vége) előtti csütörtök, amikor hagyományosan olajban sült ételekkel kell teletömniük magukat, hogy kihúzzák valahogy a böjt hosszú heteit húsvétig. Hagyományosan ekkor packi-t, vagyis olajban sült fánkot, és faworki-t ( a mi csörögefánkunkhoz hasonló) esznek. A fánk inkább az ország középső, míg a faworki a déli részének hagyománya. Mivel jósorsom (és némi munka) épp ezidőtájt vitt Varsóba, már láthattam a cukrászdákban feltornyozott fánkhegyeket, a különféle helyi jellegű gyorsétkezdék packi-menüjét, és megtudtam, hogy van olyan bolt, ahol az évi átlagos napi packi-forgalom tízszeresét produkálják ezen a napon, tekintve, hogy aki ilyenkor nem eszik packit, azt balszerencse kísérti egész évben.
Egyébként a lengyelek e jó szokásukat megtartották szerteszét a világban, így vannak akik állítják, az egész donut-biznisz alapja a lengyel packi.
A fánkokat hagyományosan rózsalekvárral vagy szilvalekvárral töltik, porcukorral szórják, vagy vékony cukorbevonattal húzzák be. Mostanság divat a tetejére biggyeszteni cukrozott narancs-vagy citromhéjat, de az valószínűleg nem volt minden lengyel kamrapolcon a XVIII. században.
Sajnos csütörtökön már itthon voltam, így nem tudtam megkóstolni helyben, de mivel idén még nem sütöttem fánkot, a család lelkes helyeslése mellett felkészültünk mi is a böjtre szombaton.
Hogy a böjtre való felkészüléshez igen is sok köze lehet egy ilyen fánkocskának, miheztartás végett álljon itt, hogy egyetlen fánk ledolgozásáért mennyit kell mozognunk:
Németeseknek ugyanez Fetter Donnerstag.
Hozzávalók: (kb. 35 darab fánkhoz)
0,5 kg liszt
8-10 dkg vaj
5 dkg élesztő
5 dkg cukor
2,5 dl tej
3 tojás sárgája
1 egész tojás
káváskanál só
1 ek. vodka (jó konyak vagy rum is)
fél citrom leve és lereszelt héja
1 tk. vaníliakivonat (vagy 1 zacskó vaníliás cukor)
Minden hozzávalót meglangyosítok. Vagyis a tojást nem árt ehhez előző este kivenni a hűtóből, a liszt se legyen kamrahideg, a vaj pedig lehet majdnem olvasztott.
1,5 dl langyos tejben feloldottam 1 ek. cukrot, megfutattattam benne az élesztőt és összedagasztottam 20 dkg liszttel. Ez a keverék egy órán át pihent langyos helyen, ezután kevertem bele a maradék 30 dkg lisztet, az 1 dl tejet, a tojásokat, a sót, a citromlevet és héját, vaníliát, végül a vodkát, hogy ne szívja be a tészta sülés közben majd az olajat. Amikor dagasztás közben már szép fényes volt a tészta, hozzádagasztottam a vajat is, és újabb egy órán át kelesztettem. Ezután kézzel átgyúrás következett.
Egyébként a lengyelek e jó szokásukat megtartották szerteszét a világban, így vannak akik állítják, az egész donut-biznisz alapja a lengyel packi.
A fánkokat hagyományosan rózsalekvárral vagy szilvalekvárral töltik, porcukorral szórják, vagy vékony cukorbevonattal húzzák be. Mostanság divat a tetejére biggyeszteni cukrozott narancs-vagy citromhéjat, de az valószínűleg nem volt minden lengyel kamrapolcon a XVIII. században.
Sajnos csütörtökön már itthon voltam, így nem tudtam megkóstolni helyben, de mivel idén még nem sütöttem fánkot, a család lelkes helyeslése mellett felkészültünk mi is a böjtre szombaton.
Hogy a böjtre való felkészüléshez igen is sok köze lehet egy ilyen fánkocskának, miheztartás végett álljon itt, hogy egyetlen fánk ledolgozásáért mennyit kell mozognunk:
- 25 perc úszás
- 30 perc ugrálókötelezés
- 1,5 óra biciklizés
- 4 óra takarítás
- vagy a blog olvasása 2 órán keresztül.
Németeseknek ugyanez Fetter Donnerstag.
Hozzávalók: (kb. 35 darab fánkhoz)
0,5 kg liszt
8-10 dkg vaj
5 dkg élesztő
5 dkg cukor
2,5 dl tej
3 tojás sárgája
1 egész tojás
káváskanál só
1 ek. vodka (jó konyak vagy rum is)
fél citrom leve és lereszelt héja
1 tk. vaníliakivonat (vagy 1 zacskó vaníliás cukor)
Minden hozzávalót meglangyosítok. Vagyis a tojást nem árt ehhez előző este kivenni a hűtóből, a liszt se legyen kamrahideg, a vaj pedig lehet majdnem olvasztott.
1,5 dl langyos tejben feloldottam 1 ek. cukrot, megfutattattam benne az élesztőt és összedagasztottam 20 dkg liszttel. Ez a keverék egy órán át pihent langyos helyen, ezután kevertem bele a maradék 30 dkg lisztet, az 1 dl tejet, a tojásokat, a sót, a citromlevet és héját, vaníliát, végül a vodkát, hogy ne szívja be a tészta sülés közben majd az olajat. Amikor dagasztás közben már szép fényes volt a tészta, hozzádagasztottam a vajat is, és újabb egy órán át kelesztettem. Ezután kézzel átgyúrás következett.
Az eredeti recept szerint itt az következik, hogy kb 4 dkg-os darabokat tépünk a tésztából, kicsit kilapogatjuk, a közepébe kemény lekvárt teszünk, golyóbisozzuk, kicsit újrakelesztjük és sütjük.
Magamat ismerve már előre eldöntöttem, hogy a golyóbisozás kizárva, mert sokáig tart.
Inkább kisujjnyinál kicsit vékonyabb téglalapot nyújtottam a tésztából, ötcentis kerek kiszúróval köröket jelöltem a felület felére, egy teáskanál lekvárt tettem a közepükre, ráhajtottam a tészta másik felét és szépen kiszaggattam a fánkokat. (ld. pl. derelye vagy tortellini) A maradék tésztát összegyúrtam, nyújtottam, stb.
Ezután a fánkok lisztezett tálcán pihegtek letakarva fél órát, majd teflonserpenyőben, kétujjnyi forró olajban kisütöttem őket. Gyönyörűen fánkosodtak, sokuk önként megfordult a forró olajban, annyira gömböc lett, pedig ezek ugye a klasszikus szalagos fánk módjára készültek lustaságból, és nem gombócként pottyantak az olajba. Kb 2-2 perc alatt megsülnek: szépen megemelkednek, a színük pedig szép mogyoróbarna. Ekkor lehet fordítani.
Erre a fánkra is érvényes, hogy egyenletes meleg helyen készüljön, mert különben nem kel és sül majd szépen. Az olaj nem szabad, hogy túl forró legyen, mert akkor a fánkocskák külseje csúnya sötétbarna lesz, belül pedig sületlenek maradnak. Én egy fogpiszkálóval szoktam kipróbálni: akkor jó, ha az olaj a fogpiszkáló körül sok pici buborékot vet, amikor belelógatjuk. Ekkor 4-5 fánkot rakok bele, ez még nem hűti le nagyon az olajat, de ahhoz eléggé, hogy a fánk ne hirtelen süljön. Mindenképpen keményebb lekvárt vagy dzsemet használjunk, hogy biztos ne folyjon szét a tésztán, miközben szaggatjuk, mert akkor a két tésztaréteg nem tapad össze, és a dzsem kifolyik sülés közben.
Magamat ismerve már előre eldöntöttem, hogy a golyóbisozás kizárva, mert sokáig tart.
Inkább kisujjnyinál kicsit vékonyabb téglalapot nyújtottam a tésztából, ötcentis kerek kiszúróval köröket jelöltem a felület felére, egy teáskanál lekvárt tettem a közepükre, ráhajtottam a tészta másik felét és szépen kiszaggattam a fánkokat. (ld. pl. derelye vagy tortellini) A maradék tésztát összegyúrtam, nyújtottam, stb.
Ezután a fánkok lisztezett tálcán pihegtek letakarva fél órát, majd teflonserpenyőben, kétujjnyi forró olajban kisütöttem őket. Gyönyörűen fánkosodtak, sokuk önként megfordult a forró olajban, annyira gömböc lett, pedig ezek ugye a klasszikus szalagos fánk módjára készültek lustaságból, és nem gombócként pottyantak az olajba. Kb 2-2 perc alatt megsülnek: szépen megemelkednek, a színük pedig szép mogyoróbarna. Ekkor lehet fordítani.
Erre a fánkra is érvényes, hogy egyenletes meleg helyen készüljön, mert különben nem kel és sül majd szépen. Az olaj nem szabad, hogy túl forró legyen, mert akkor a fánkocskák külseje csúnya sötétbarna lesz, belül pedig sületlenek maradnak. Én egy fogpiszkálóval szoktam kipróbálni: akkor jó, ha az olaj a fogpiszkáló körül sok pici buborékot vet, amikor belelógatjuk. Ekkor 4-5 fánkot rakok bele, ez még nem hűti le nagyon az olajat, de ahhoz eléggé, hogy a fánk ne hirtelen süljön. Mindenképpen keményebb lekvárt vagy dzsemet használjunk, hogy biztos ne folyjon szét a tésztán, miközben szaggatjuk, mert akkor a két tésztaréteg nem tapad össze, és a dzsem kifolyik sülés közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.