2013. október 16., szerda

A tudás legnagyobb ellensége nem a tudatlanság, hanem a tudás illúziója...

Kevesen tudják, hogy Einstein olykor kapott sugallatokat a szellemvilágból ahhoz, hogy ráébredjen az élet néhány titkára. A nagy fizikus elgondolásait időnként még a legközelebbi tanítványai is megkérdőjelezték. Ha megismernénk ezeket a gondolatokat, bizony átértékelnénk Einstein munkásságát és sokat tanulhatnánk belőle. Lássuk, mi mindent! 

“A tudomány vallás nélkül sánta. A vallás tudomány nélkül vak.”
A spirituális források némelyike – például az Akasha Krónika – szerint Einstein több alkalommal kommunikált magasabb rendű lényekkel. Tőlük tanulta meg, hogy az élet spirituálisnak nevezett oldala nem mond ellent a fizikának és fordítva, a természettudománynak nem feltétlenül kell szemben állnia a szellemi tanításokkal.

Einstein egy ízben arról beszélt, hogy anyag valójában nem is létezik és hogy a világegyetem csupán valakinek az álma, és minden figura csupán az álom része. Több tanítvány is vívódott magában, nem akarták elfogadni ezeket a szavakat, de csendben maradtak, mert nem tudták megcáfolni, amit a zseni mondott.

Nos, amíg a magasabb intelligenciák meglátásait, melyeket a fejlődésünkkel kapcsolatban elénk tárnak, nem tudjuk megcáfolni, addig nekünk csupán annyi a dolgunk, hogy tanuljunk belőlük. Ez ilyen egyszerű – volna. Csakhogy az ember ezt túlbonyolítja.

Sajnálatos módon nem megy minden egyszerűen. Olykor plasztikusan kell gondolkozni, mert az élet képlékeny és ezért formálható. Az életünket, a megélési lehetőségeinket a gondolataink befolyásolják. Ehelyett a hétköznapi hozzáállásunkra gondolok, amelyen oly sok minden múlik. Azonban, ha mi már eleve kétkedünk és okosabbnak hisszük magunkat a sorsunkat irányító lényektől vagy a beavatottaktól – a példában ez Einstein –, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy egy idő után megrekedünk és bekrepál az életünk.

Az ember szinte mindig elhiteti magával, hogy amit aktuálisan tud, az helyes és egyike a legjobb választásának. Ez hiba. Valójában az ember nem tudja, mi végre hajtja végre a „fontosnak” ítélt cselekedeteit. Legtöbbször nem vesszük észre, hogy milyen tudatalatti ösztönök, elfojtott vágyak és kivetítések hatására érzünk vagy gondolunk valamit, ám egónk addig csűri-csavarja a dolgokat, mígnem önmagát hozza ki győztesen. De valóban győztes az ilyen ember? 

Az eredményért küzd minden ember, azért, hogy elérjen valamit. Ezek az egyéni kicsiny céljaink. Ebben vannak nehézségek és sok minden egyéb. Az élet visszaigazoltan be fogja bizonyítani mindenkinek, hogy jó irányba vezeti-e a saját sorsát vagy sem. Más kérdés, hogy utólag könnyű okosnak lenni, de legalább így tanulhatunk a hibáinkból.

A mai korban a Földön sokkal jobbak az önmegvalósító lehetőségeink, mint száz vagy ezer évvel ezelőtt voltak. A korszakváltás pedig sok új energiát hoz majd el, amelyek mindenkit át fognak járni.

De ki is az az „Én”, aki meg akarja valósítani önmagát, aki a készülődő új korszak energiáiból profitálhat? Jung a következőket írja: „Az ember olyan pszichikus folyamat, amely fölött neki magának vagy nincs, vagy csak kis részben van hatalma.” Teljes mértékben egyetértek vele.

Az ember úgy haladt eddig a tökéletesedés útján, hogy szinte esélye sem volt a valódi önismeretre. Most más a helyzet: van lehetősége, de nem él vele. Az ember nem figyel a kimondott szavakra, a kifejezésre juttatott érzelmek tartalmára, amelyek olyan hullámokat keltenek, hogy azoknak még jóval később is érzékelhető a hatásuk az életében. Így voltaképpen a gyakorlat szolgáltatja a cáfolatot, amelyet tekinthetünk tükröződéseknek. Tegyük fel magunknak a kérdéseket, hogy a jelen pillanatunkban milyen motivációk tükröződnek! Legyünk nagyon őszinték önmagunkhoz és valljuk be, hogyha hibáztunk! Ne tiltakozzunk esztelenül, ha valami az életünkben nem működik, mert annak okai önmagunkban keresendő!

A tökéletesedés irányába haladó út arról szól, hogy követjük azoknak a mintáit, akik előttünk járnak és kitaposták az ösvényt számunkra.


/Forrás: www.boldognapot.hu/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Blogarchívum