Google+ Followers

Fordító - Translate (Choose your language to translate this page)

2014. március 1., szombat

Spanyol lépcső

Róma középpontjában lenyűgözően és elegánsan fogad bennünket a Piazza di Spagna. Már a Via dei Condotti elejéről látható a távolban felmagasodó templom, a Trinitá dei Monti.

Talán az út közepe táján emelkedik ki a távlatban leghatásosabban. Az út épületsorának perspektivikus összefutása következtében a figyelem a célpontra irányul. A Via dei Condotti végén, mintha színpad függönyét húznák szét, tárul elénk a barokk Róma egyik rendkívül hatásos városképe. Ahogy a térre lépünk, szemünk elé tárul a léket kapott hajót formázó Fontana di Barcaccia.



A márvány szökőkút attribúciója ingatag, egyesek Pietro Bernininek, mások sokkal híresebb fiának. Gianlorenzónak tulajdonítják. Zseniális egyszerűséggel oldották meg az alacsony víznyomásból adódó problémákat. A szökőkutat az Acqua Vergine vize táplálja. A tér lelke a monumentális díszlépcső, melyet a XVIII sz. első éveiben F. De Sanctis tervezett. A széltében elterülő térről kitárt karokkal indul a lépcsőzet.



Magához szívja az egész környezetet. A két szélső, keretező épület azután mintegy derékban összeszorítja a lépcsőt, mely e feszültség feloldása után ismét szétárad, hogy körülölelje a templomot hangsúlyozó, kiemelő teraszokat. A lépcsősort háromszakaszos rámpa szegélyezi kétoldalt, fel a felső térig, a Piazza Trinitá dei Monti-ig, az egykor Sallustius tulajdonát képező egyiptomi obeliszkig.



A lépcső mindig tele fiatalokkal, sok külföldivel, a Via Margutta festői itt árulják képeiket. Májusban azálea-kiállítással öltöztetik virágdíszbe a lépcsőt, a rengeteg virágot külön e célra nevelik a város melegházaiban. A díszlépcső csúcsán áll a Trinita dei Monti-templom, melyet XII. Lajos király megrendelésére a 16. században építettek.



A homlokzatot, C. Maderno művét két szimmetrikus harangtorony zárja közre. A bejárathoz vezető lépcső Fontana alkotása. A lépcső két oldalán álló épületből, a jobb oldaliban halt meg John Keats angol költő 1821-ben. Ez ma Keats-Shelley Emlékház és Múzeum. A túloldalon, a 23-as szám alatt a Babington Tea-szalonban az angolság kvint-esszenciáját érhetjük tetten. Az angolszász nyugalom és nemes finomság jegyében szolgálják itt fel a teát, az 1890-es évek óta, amikor is Babington és Cargill kisasszonyok megnyitották a helyiséget. A 18.-19. században a Piazza Di Spagna környéke tele volt fogadókkal, szállókkal, éttermekkel, amelyeket rendszeresen látogattak az itt megszálló zarándokok, főleg angol arisztokraták, művészek. A rómaiak ezt a városrészt nemes egyszerűséggel csak angol gettónak nevezték – er ghetto de l'inglesi. Számos angol és más nemzetiségű művész járt ide. Innen indul ki számos híres utca, mint a Via Margutta, amely arról nevezetes, hogy sok festő lakott, dolgozott és kiállított benne, a Via del Babuino a régiségkereskedéseiről, a Via Condotti rafinált kivitelű árut kínáló butikjairól nevezetes. Talán a leghíresebb, a Via Condotti-n lévő Caffé Greco, mely egyes források szerint Olaszország legrégebbi kávézója. Az írók közül rendszeres visszatérő volt Johann Wolfgang von Goethe, Hans Christian Andersen, Robert és Elizabeth Barrett Browning, Edward Lear, Henrik Ibsen, James Joyce, Byron, Shelly és Keats. A zeneszerzők közül Liszt Ferenc, Wagner és Bizet tért be gyakran a Grecoba. Egyéb hírességek is jártak ide, Casanova, vagy a háborodott elméjű bajor Lajos király.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Látogatók ~ Visitors

Flag Counter

Good morning, I wish you a nice day to all of our radio listeners


Dér István ISI Remény Sokszor gondolok rád, olykor hangodat hallani vélem, De oly messze vagy, gondolataim keresnek téged. Már a tavaszi nap is előbújt, mosolyogva néz rám, Csak néz... és találgatja, hol találok én rád! Lassan már életre kel a lila, mosolygós kis ibolya, Illatát nevetve jókedvében rám ontja. És megkérdezi, ő még mindig messze jár? Elgondolkodik a többi tavaszi virág, ki őrá vár! Mikor a mandula és barackfa ágait virág borítja, És eljön a bodza és akácvirág, gondolatom még ott jár. Oly gyorsan repül az idő, de valamiért mégis megáll, Hosszú-hosszú hónapok telnek el, ha majd előttem állsz! Olykor látni vélem nevető szemed, és hallom kacajod, Mikor lágy, langyos szellő, gondolatban simogatom arcod, Ajkad csak elgondolni tudom, puha édes csókoddal, S gondolatban suhan át, forrón ölelve derekad. Hosszú-hosszú hónapok tán feledve leszek, Még nem tudni, kinek nyújtod majd kezed. Vágyaimat, ha szavaid hallom, éreztetem veled. Mily csodás a telefon, hogy hallod... suttogom neved. Mennyi - mennyi öröm és szerelem vár ránk, Csak maradj nekem e hosszú hónapokon át, Még pompázni fog a tavasz, mikor találkozom veled, Megéred a pillanatot, számunkra mindent jelent. Valentin napra kedvesemhez

Blogarchívum