A Biblia a magyar képzőművészetben A testvérgyilkosság

A Biblia a magyar képzőművészetben 

Káin és Ábel áldozata

<<<

Tartalom

>>>

Káin megkeményíti magát

A testvérgyilkosság

I. Mózes 4:8

Egry József: Káin és Ábel, 1926, olajpasztell, papír, 60x87 cm, magántulajdon

Az eltorzult gondolkodás és vallásgyakorlat – előbb vagy utóbb – erőszakhoz vezet.

Ez az erőszak először magában az emberben dúl. Így történt ez Káin esetében is.

„Idő multával Káin ajándékot vitt az Úrnak a föld gyümölcséből. És Ábel is vitt az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekintett az Úr Ábelre és az ő ajándékára. Káinra pedig és az ő ajándékára nem tekintett, miért is Káin haragra gerjedt és fejét lecsüggesztette. És mondta az Úr Káinnak: Miért gerjedtél haragra? És miért csüggesztetted le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz, ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása, de te uralkodjál rajta.” (I. Móz 4:3–7)

Isten kérdése az emberi lélek mélységeibe világít. Miért is vagy dühös, haragos? Van-e rá okod, vagy a külső ok csak ürügy, és benned, legbelül tisztázatlanok a dolgok? – A kezdeti kérdések mögött ilyen és hasonló megfontolások állhatnak. De az Úr továbbmegy:

Egry József: Káin és Ábel, 1919, akvarell, olaj, papír, 30x39 cm, Veszprém, Bakonyi Múzeum

„Ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz...” – ez a kijelentés már sejtetni engedi, hogy Isten pontos megfogalmazását adja mindannak, ami Káin lelkében lejátszódik, s amiről – ő maga is tudja, hogy rossz, hogy nincs igaza. A lelkiismeret folyamatos „nem”-jei ellenére halad előre a maga rossz „igen”-jeinek útján. Nagyon is tudja, hogy nem helyes, amit tenni készül, mégis, csak azért is kitart mellette.

Ez „a Lélek elleni bűn” a Biblia szerint azért megbocsáthatatlan, mert az ember a saját maga felismeréseit hazudtolja meg. Ha valaki még nem lát világosan egy adott kérdésben, küszködik, vívódik – ez nem bűn. Ha már világosság gyulladt elméjében, és azt oltja ki – csak azért, hogy „neki legyen igaza” – mennyire más eset ez! A bűn innen kezdődik.

Isten azonban további bátorítást ad: a bensőnkben támadt torzulást még csírájában el lehet fojtani. „Ha rosszat gondoltam is, nem jött ki a számon” – ahogy egy zsoltárban olvashatjuk. Még závárt tehetünk a szánkra, még kerülhetjük a kétes helyzeteket. A bűn kifejlődésének pályáját Jakab apostol írja le mérnöki pontossággal: „Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem, mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül, a bűn pedig teljességre jutván, halált nemz.” (1:13–15)

Borsos Miklós: Káin és Ábel, 1975, tusrajz, magántulajdon

Káin nem kerülte Ábelt, sőt rossz lelkiállapota ellenére kereste a vele való találkozást. A Biblia lakonikus a rossz leírásában – hiszen a jót kívánja építeni –, ugyanakkor megvesztegethetetlenül pontos: „És szólt s beszélt Káin Ábellel, az ő atyjafiával. És amikor a mezőn voltak, támadt Káin Ábelre, az ő atyjafiára, és megölte őt.” (I. Móz 4:8)

A XIX. századi magyar költészetben különösen Vörösmarty Mihály emlegette sokszor a „gyilkos testvér botja zuhanását”, a „testvérgyűlölési átok”, mely „virágzik homlokán” emberi magatartását. A XX. századi történelem gondoskodott róla, hogy gyilkos indulatok mellett gyilkos eszközökben se legyen hiány. Ahogy a testvérgyilkosság ikonográfiáját végignézzük Monreale mozaikjaitól Bertram mestertől Ghiberti ötvösremekén, a Porta del Paradisón át Dürerig, Reniig, Lucas van Leydenig, Rubensig, Rembrandtig, Lovis Corinthig vagy Hrdlickáig: az eszközök és arcok egyre durvább volta ötlik szemünkbe.

Némileg kiszakadva e festői hagyományból, Egry József akvarelljei, melyek a szintén gyászos emlékű 1920-as évek Magyarországán születtek, sem az arckifejezésre, sem az eszközre nem építenek ilyen látványosan. A két alak egészen más: Ábel hiába is tartja fel védekezőn kezét-karját, itt már elesett minden védekezés. A felső kép a sikerültebb: Káin hajthatatlan X alakja a kép jobb teréről is uralja az egész beállítást, a kifordult lombozatú fákig, a felkorbácsolt háttér világidejéig. Ez valóban a hamleti „kizökkent idő”, s nincs, aki helyére tegye.

Világunk története a Káin csillagzata alatt zajlik. Hogyan is írta Arany János?

Az Írás, hol jegyezni kezd,
Jegyez csak gyűlöletet.
(Gondolatok a béke-kongresszus felől)

Vagy végezzük Petőfi groteszkül megfogalmazott Felhők-beli versikéjével?

Midőn a földön még csak pár ember vala,
Már meghalt egyik a másiknak általa.
Ábelt megölte Kain.
Ha a világ végén majd újolag
Két ember lesz a föld határain,
Ők is bizonnyal így egymásra rontanak.
S az, aki megmarad ott,
Nőül fog venni egy vadállatot.
Talán e vadállatnak méhibül
A réginél szelídebb emberfaj kerül.
(Midőn a földön..., Szalkszentmárton, 1846. [március 10. előtt])