Google+ Followers

Fordító - Translate (Choose your language to translate this page)

2013. december 21., szombat

Cso Sze-hi: A törpe

A koreai szerző hazájában több mint 150 kiadást megélt és közel húsz nyelvre lefordított kötete a koreai iparosodás nyomorúságos életébe enged bepillantást. Miközben a fejlődő Korea ipari csodákat hajtott végre, társadalma egyre megosztottabbá vált, mind szélesebb rétegeket értek egyre erőteljesebb fizikai és szellemi megpróbáltatások. Az egymástól függetlenül is olvasható novellák és kisregények szereplői visszatérő figurák, akik Korea legmélyebb válságait élik meg a saját bőrükön. Törpe nem csupán testi fogyatékossága, hanem a családjában generációkra visszanyúló társadalmi kiszolgáltatottsága miatt is szimbolikus szereplője az elbeszéléseknek. 
Ajánló

A novelláskötet 12 novellából áll, ami külön-külön is olvasható. De érdemes az elején kezdeni, mert sorban olvasva kapunk egy igazi regényt. A történet egy iskolában kezdődik, ahol a tanár érdekes kérdéseket tesz fel diákjainak. Közben elindul egy másik szál is, amiről, akikről szólni fog a regény. A novella vége a Möbius-szalag rejtélyével zárul. Vajon létezik-e olyan térbeli forma, amelynek belső és külső oldalát nem lehet megkülönböztetni egymástól? A szalagot könnyen elkészítheti bárki: vegyünk egy papírcsíkot, majd végeit úgy ragasszuk össze, hogy az egyiket 180°-kal elfordítjuk. A hasonlat alkalmazható arra is, hogy nem húzható mindig éles határ a jó és a rossz között, illetve olvasható társadalom kritikaként is. Később a Klein-féle kancsót (palack) hasonlat is hasonló kérdéseket vethet fel. 
A történet nem lineáris vezetésű, gyakran átmenet nélkül ugrik az időben, térben és a szereplők párbeszéde között. Filmen ezt úgy lehet elképzelni, hogy valakivel beszélget az illető, de közben a gondolati - amit mi is hallunk - más történeten járnak. Így olvasása nagy figyelmet igényel! A történet elején bemutatott szereplőket fokozatosan ismerjük meg a novellák során. A novellák közötti kapcsolatot az aktuális koron kívül, a helyszín, a szereplők és a felvetődő kérdések is összekapcsolják. Megismerkedhetünk a legszegényebb rétegektől kezdve, a tanuló diákokon át, az új gazdag, dőzsölő ficsúrokig mindazokkal, akik részt vettek abban, hogy Dél-Korea gazdasága ma ilyen szintre jutott. A történetben helyet kapott néhány statisztika is, amit könnyen csak a történetek igazolásának gondolnánk, de a végén kap egy kicsit többletjelentést is. A törpe szereplő is feltűnik a kötetben, de rögtön az elején az olvasó megkapja a választ, hogy miért esett az írónak rá a választása, Sin-e szavaiból. 
Miért ez a nagy ugrálás, térben, időben? A sok metafora, szimbólum? A cenzúra miatt! Az író csak így fogalmazhatta meg koráról a kritikát a 1970-es években. "Ezért olyan szintaxist használt, ami elég egyszerű volt ahhoz, hogy bármelyik alacsonyan iskolázott koreai is megértse."

Pozitív:
Jól lefesti az 1970-es évek Koreáját, hogy milyen volt a különböző társadalmi rétegekben. Szembeállítva az óriási fejlődést a mérhetetlen szegénységgel. Érdekesek a szimbólumok, amiket az író alkalmazott. Nagyon jó, hogy a tizenkét novella a végén egy kerék, egészt alkotott.

Negatív:
Nehéz követni az átmenet nélküli időbeli, helybeli ugrálásokat.

Ajánlás:
Ajánlom azoknak, akik szeretnének megismerkedni a csillogó koreai világ előtti időkkel, hogy honnan, hogyan hová jutott Dél-Korea.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Látogatók ~ Visitors

Flag Counter

Good morning, I wish you a nice day to all of our radio listeners


Dér István ISI Remény Sokszor gondolok rád, olykor hangodat hallani vélem, De oly messze vagy, gondolataim keresnek téged. Már a tavaszi nap is előbújt, mosolyogva néz rám, Csak néz... és találgatja, hol találok én rád! Lassan már életre kel a lila, mosolygós kis ibolya, Illatát nevetve jókedvében rám ontja. És megkérdezi, ő még mindig messze jár? Elgondolkodik a többi tavaszi virág, ki őrá vár! Mikor a mandula és barackfa ágait virág borítja, És eljön a bodza és akácvirág, gondolatom még ott jár. Oly gyorsan repül az idő, de valamiért mégis megáll, Hosszú-hosszú hónapok telnek el, ha majd előttem állsz! Olykor látni vélem nevető szemed, és hallom kacajod, Mikor lágy, langyos szellő, gondolatban simogatom arcod, Ajkad csak elgondolni tudom, puha édes csókoddal, S gondolatban suhan át, forrón ölelve derekad. Hosszú-hosszú hónapok tán feledve leszek, Még nem tudni, kinek nyújtod majd kezed. Vágyaimat, ha szavaid hallom, éreztetem veled. Mily csodás a telefon, hogy hallod... suttogom neved. Mennyi - mennyi öröm és szerelem vár ránk, Csak maradj nekem e hosszú hónapokon át, Még pompázni fog a tavasz, mikor találkozom veled, Megéred a pillanatot, számunkra mindent jelent. Valentin napra kedvesemhez

Blogarchívum