Míg Hamupipőke a bálban, addig „őfensége” az aluljáróban jelent meg az udvar, mit nem mondok a közönség előtt. A szegény sorsú kislány varázslatos báli ruhája egész az üvegcipőig pontosan illett viselőjére. A két hatalmas kartonlapból álló báli ruha egy újonnan nyíló pékség reklámja volna, ha nem királynői fenségességgel viselné az asszony.
Ott vonul büszkén a sietős emberek között, méltósággal átsiklik a téren, feltűnő öltözékét ha megnézik sokan, eredeti funkciójában teszi hasznossá a szendvics-ladyt. Oly előkelően suhan, annyira fejedelmi büszkeséggel, hogy a máskor durva tréfára kész utcakölykök sem mulatnak a rovására.
Mikor nyakába akasztja a papundekli reklámot átlényegül, felejti a ki nem fizetett számláit, az éhséget, az eltakart rongyos ruhát. Büszke, hogy nem adja fel, kérkedik szinte, hogy munkája van, hogy hasznos tevékenységgel pénzt keres.
Tart a varázs, a méltó emberi lét, a „szükség van rám” élménye minden ékszernél látványosabb kiegészítő. Másokkal együtt utána nézek.
He marches with pride among people in a hurry, with dignity overlooks the square, flashy outfits if you look at many of its original features makes it useful in the Sandwich Lady. So elegantly glide, so regal pride that the streets are sometimes rude joke at the expense of the kids do not have fun.
When his neck hung a cardboard advertisement átlényegül, forget the unpaid bills, the hunger, the hidden ragged clothes. Proud to not give up, almost brag that their work is a useful activity to make money.
It takes the magic, decent human being, "you need me" for a spectacular experience for all ékszernél. Together with others, let me check.
Tomorrow, when I see it, I bow my knees before him, maybe even head ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.