Ti hogy ismerkedtetek meg? Megosztanátok meg a többi olvasóval is?
Akik nem rokonszenveznek a február 14-hez kötődő felhajtással – a Valentin-nappal –, gyakran érvelnek azzal, hogy mondvacsinált, nyugatról behurcolt ünnepről van szó. Ez így azonban nem teljesen igaz. Bálint – itáliai ókeresztény vértanú – legendáját ugyanis nálunk is ismerték és tisztelték már a középkorban. Gyógyító erőt tulajdonítottak neki a nyavalya (divatosabb nevén epilepszia) ellen, de magyar szerelmi babonák is kötődtek e naphoz, melyek főleg a fi atal lányoknak adtak férfi fogó tanácsokat. Az egyik ilyen szerint, ha kilencmagú almát eszel, és magjait észrevétlenül a kiszemelt férfi zsebébe szórod, garantáltan beléd fog szeretni.
Valentin-nap támogatói azzal érvelnek, nem baj, ha eggyel több csodás ünnep van szerelmünk kimutatására. Félreértés ne essék, ezzel semmi gond, sőt minden alkalomnak örülni kell, mely kicsit kimozdít a hétköznapok berozsdásodott mókuskerekéből. Amerikában ugyanis a Valentin- nap nem a szerelem, hanem a szeretet ünnepe. Tehát az emberek párjuk mellett családjukról, barátaikról, kollégáikról sem feledkeznek meg.
Nem beszélve a jópofa névtelen képeslapokról, melyek aztán könyörtelenül feladják a leckét: vajon kinek jutottunk eszébe? Nálunk ezzel szemben mindjobban elterjed az irigy nézet, hogy február 14-ét elsősorban a szerelmespároknak találták ki.
Valentin-nap támogatói azzal érvelnek, nem baj, ha eggyel több csodás ünnep van szerelmünk kimutatására. Félreértés ne essék, ezzel semmi gond, sőt minden alkalomnak örülni kell, mely kicsit kimozdít a hétköznapok berozsdásodott mókuskerekéből. Amerikában ugyanis a Valentin- nap nem a szerelem, hanem a szeretet ünnepe. Tehát az emberek párjuk mellett családjukról, barátaikról, kollégáikról sem feledkeznek meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.