Az amerikaiak kínzókamrák egész hálózatát építették ki Irakban

Óriási botrányt okozott a The Guardian minapi cikke. A brit lap újságírói megírták, hogy a nyilvánosság elől most menekülő James Steele nyugalmazott ezredes volt az, aki - Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter személyes megbízottjaként - az iraki speciális rendőr-kommandók munkáját irányította, és az ő irányításával építették ki Irak-szerte azt a kínzóhelyiségekkel teli titkos börtönhálózatot, ahová az amerikaiak irányította invázió és megszállás ellen lázadókat (vagy azzal megvádoltakat) elhurcolták, és ahol kínozták őket

 

Amerikai katona intézkedik a megszállít iraki területen - részlet a The Guardian riportfilmjéből

A tágas, elegáns kétemeletes ház mögött exkluzív golfpálya terpeszkedik, a birtokon gondozott a föveny és gondosan nyírt a sövény, az ablakok és a nemes fából készült spaletták zárva. A luxusvillában, csakúgy mint a kerítéssel védett lakótelep többi luxusvillájában, lélek sem mutatkozik. A texasi Bryan elegáns lakóparkjában nem moccan az élet.
Jim Steele, a nyugalmazott ezredes, akinek tucatnyi katonai kitüntetése van, nincs otthon. De nem találják őt a svájci Genfben lévő irodájában sem, ahol a Buchanan Renewables nevű energetikai cég vezetőjeként tartják számon. Hasonlóképpen eredményteleneknek bizonyulnak az erőfeszítések, hogy a cég monroviai képviseletén felleljék őt. Nem válaszol az üzenetekre sem.
Pedig bő esztendőn keresztül próbálták becserkészni a visszavonult obsitost a brit Guardian munkatársai. A 68 esztendős Steele ezredest ugyanis arról a titkos küldetéséről akarták (volna) kifaggatni, mellyel az iraki háború idején Donald Rumsfeld védelmi miniszter bízta meg őt. Merthogy a nyilvánosság elől most menekülő James Steele volt az, aki – Rumsfeld személyes megbízottjaként – az iraki speciális rendőr-kommandók munkáját irányította, és az ő irányításával építették ki Irak-szerte azt a kínzóhelyiségekkel teli titkos börtönhálózatot, ahová az amerikaiak irányította invázió és megszállás ellen lázadókat (vagy azzal megvádoltakat) elhurcolták, és ahol kínozták őket.  
Botrány a megszállás 10. évfordulójára
A világ most szerez döbbenten tudomást erről a rémségről (is). A The Guardian munkatársai a BBC arab szekciójában dolgozó kollégákkal összefogva igazi szenzációt tártak a világ elé. Arról, hogy hogyan és kikkel építtette ki a titkos börtönhálózatot a Bush-adminisztráció Irakban. A brit újságírók saját állításuk szerint tizenöt hónapig dolgoztak a „nagy témán”, amelyet valószínűleg nem véletlenül most publikáltak, hiszen most van az iraki invázió tizedik évfordulója. (Midőn megjelennek más, szenzációsnak minősíthető leleplezések is, például annak a pontos adatokkal és dokumentumokkal alátámasztott elemzése, hogy mind a britek, mind az amerikaiak nagyon is tisztában voltak azzal, hogy Szaddám Huszein Irakjában nem voltak tömegpusztító fegyverek, és hogy már sok-sok hónappal az invázió megindítása előtt egyeztettek is a nagy brit, amerikai, és francia olajcégek az iraki lelőhelyek majdani felosztásáról.)

Jim Steele nyugalmazott ezredes

A The Guardian és a BBC közös oknyomozó munkájának egyik nagy meglepetése – mondjuk úgy, kifejezett ínyencsége – , hogy kutató és elemző munkájukban az újságírók számíthattak az amerikai hadsereg több tekintélyes személyiségének támogatására, nevezetesen például állítólag David Petraeus tábornoknak, a CIA most távozott vezetőjének a segítségére is. Petraeus annak idején az iraki, majd az afganisztáni csapatok főparancsnoka volt.
Titkos katonai dokumentumok
Az amerikai kormányzat és a speciális rendőr-kommandók közötti szoros kapcsolatok napvilágra kerülése új és még inkább zavaros fényben világítja meg a valahai Mezopotámia földjének amerikai megszállását. A brit újságírók az elmúlt csaknem másfél évben titkos katonai dokumentumok millióit böngészték át az interneten; azokról a titkos dokumentumokról van szó, amelyeket – Bradley Manning segítségével – a Wikileaks hozott nyilvánosságra. (Manning hadbírósági tárgyalása egyébként éppen most folyik, és a 25 éves katonára előreláthatólag húszéves börtön vár.) Ezekből, és persze a hadsereg említett tekintélyes személyiségeinek az információiból hámozták ki például James Steele szerepét is. Ő volt az igazi tótumfaktum: a háttérben, fedett ügynökként irányította ezt az akkoriban újonnan – és mint látjuk: – speciális célokkal létrehozott kommandót.
Steele az Egyesült Államok közép-amerikai „piszkos háborúinak” veteránja. A nyolcvanas években a salvadori polgárháborúban szerzett magának hírnevet – persze kétes hírnevet – mint a salvadori hadsereg speciális egységeinek – akiket halálbrigádoknak nevezték akkoriban – a kiképzője. Maga Steele az önéletrajzában úgy minősíti akkori munkáját, hogy „El Salvador felkelők elleni legjobb erőinek” kiképzőjeként dolgozott. „Amikor odaérkeztem, a speciális egységek inkább a technikai dolgokra, tudnivalókra figyeltek... csakhogy egy felkelés esetén az emberi aspektusokra kell összpontosítani. Ez azt jelenti: ki kell kényszerítened, hogy az emberek beszéljenek neked” – fogalmazott El Salvadorban szerzett tapasztalatairól 1986-ban, egy könyv számára készülő interjújában.
A salvadori polgárháborúban hetvenötezer ember halt meg, és a hatmilliós ország lakosságából egymilliónyian menekült-sorsra kényszerültek.
„Salvadori emberünk” 
A The Guardian újságíróinak sikerült megszólaltatniuk mások mellett Celerino Castillót. A férfi most az amerikai kábítószer-ellenőrzési hivatalnál dolgozik, de annak idején Steele-lel egyidőben tevékenykedett a közép-amerikai országban. „Amikor megtudtam, hogy James Steele ezredes Irakba megy, rögtön azt mondtam, hogy Irakban is ugyanazt a módszert alkalmazzák majd, amit mi Salvadori Megoldásként ismertünk. S később valóban ez történt. Én teljesen összeomlottam ettől a hírtől, mert tudtam, hogy Irakban is ugyanazok az atrocitások történnek majd meg, mint amelyeknek El Salvadorban voltunk tanúi” – fogalmazott Castillo a The Guardiannek.

Érdekes és tanulságos egy hely lehetett ez a Salvador! James Steele ugyanis nem mással került ott kapcsolatba, mint a majdan Irakban harcoló amerikai csapatok leendő parancsnokával, David Petraeus tábornokkal! Petraeus akkor még fiatal katonatiszt volt, aki afféle „tanulmányútra” látogatott Steele-hez. Aztán, ahogy' Petraeus karrierje megindult, Steele-é leáldozott. „Salvadori emberünk” ugyanis sáros lett az Irán/kontra-botrányban, ezért aztán befellegzett katonai karrierjének.
De csak átmenetileg. Kivívta ugyanis az egyik kongresszusi politikus elismerését. A politikust Dick Cheneynek hívták.
Cheney aztán visszaédesgette a kegyvesztett katonát. Először a panamai Manuel Noriega hatalmának megdöntésében számított rá, aztán 2004-ben, amikor Irak már az anarchia óceánján próbált evickélni, bevetette őt Irakban is. Igaz Steele már az invázió megindításakor, sőt már előtte is a Fehér Házban sertepertélt, mint az egyik legfontosabb „konzultáns”. Feljegyzéseit Rumsfeld mellett Cheney alelnök és Bush elnök kapta meg.
Megalázott, megkínzott, megerőszakolt foglyok
Az amerikai hadsereg egykori katonái – névtelenül, vagy akár nevüket is vállalva – most megnyíltak a brit újságíróknak, és egykori áldozatokból is előbuktak az akkori szörnyűségek.  Rémtörténeteket mondtak el. Arról, hogy Steele módszerei alapján hogyan kínoztak bárkit, akit meggyanúsítottak azzal, hogy nem szereti a megszállást.
Az egyik amerikai volt katona náciknak nevezte volt katonatársai közül azokat, akik Steele keze alatt és intenciói szerint kínoztak foglyokat. „Mint a Gestapósok, olyanok voltak” – fogalmazott a névtelenséget kérő ex-katona. Neil Smith akkor húszévesen Samarrában volt, ma Detroitban él, és újjászületett kereszténynek vallja magát, aki ezért vállalja is a nyilvánosságot. „A speciális kommandók megalázták, megkínozták, még meg is erőszakolták a foglyokat, csakhogy kicsikarjanak belőlük bármiféle információt” – fogalmazott a fiatal amerikai, aki valamiféle gyógyírt a háborúban látottakra a hitben remél megtalálni. S interjújában fontosnak tartotta hozzátenni: „Nem tudom, hogy itthon, Amerikában, volt-e valakinek is fogalma arról, hogy mit csináltak az amerikai katonák odaát?”
Erről, akkoriban, nemcsak az otthon maradt amerikaiaknak lehetett kevés fogalmuk.