Éjben élő kertek

Írta: Cathy Newman
Fényképezte: Diane Cook és Len Jenshel

A tudomány fölfedte az éjben élő kertek minden titkát, ám eközben megfosztott bennünket egy sor illúziótól. Az éjszakai virágillat pusztán csali. „Éjszaka a kert azért illatosabb, mint nappal, mert az éjjel ügyködő megporzók zöme vaksi, inkább a szaglására hagyatkozik, amikor fölkutatja az illatozó virágokat” – magyarázza John Kress, a Smithsonian Institute botanikai gyűjteményének vezetője. Az éj sötétjében virágot bontó növények és megporzóik világa két, párhuzamos univerzum; a kettő között az evolúció, a természetes kiválasztódás nyitott kaput sok-sok évmillió alatt. A nappali megporzók: a madarak, pillangók és méhek a látvány színeire hagyatkoznak. Az éjszakai műszak dolgozói, a bogarak és az éjjeli lepkék az illat, a fehér szirmok derengése, a radarral tájékozódó denevérek a virágok körvonalai alapján találnak célba.

De hagyjuk is a tudományt, merüljünk el inkább a képzelet alkonyi álomvilágában, lépjünk be Suzhou kínai városkában a Halászhálók Mesterének Kertjébe, s ott a Hold és Szél Találkozásának Pavilonjába, vagy tegyünk sétát az angliai Sissinghurst kastélyának híres Fehér Kertjében, fehér tulipánok, liliomok és szellőrózsák, krémszín sarkantyú- és szürke harangvirágok, szirmaikat bontogató Iceberg és White Wings rózsák között. A költőnő-kerttervező Vita Sackville-West úgy álmodta meg a csodálatos virágegyüttest, hogy „pirkadatkor gyöngybaglyok hatalmas, kísérteties árnyai suhanjanak végig hangtalanul a kert halovány látképén.” De merenghetünk a múlton is, megidézhetjük a mogul uralkodók kertjeit, így Kasmír közelében a legendás Shalimart, gránátalmától, narancstól roskadozó fákkal, lágyan csobogó márvány szökőkutakkal, cirógatóan bársonyos holdfénnyel. Maga a „Paradicsom” szó az óperzsa pairidaeza szóra („fallal körülvett kert”) vezethető vissza, mutat rá Elizabeth Moynihan építészettörténész: „A Koránban ígért Paradicsom nem egyéb, mint teraszos kertek egyre pazarabb és pazarabb sora.” Az iszlám kert tetőtlen palotája tehát szó szerint és átvitt értelemben is maga a földi édenkert, lakói ezüstkupából isszák a bort, kabuli dinnyét eszegetnek s költeményeket hallgatnak.