Google+ Followers

Fordító - Translate (Choose your language to translate this page)

2013. november 25., hétfő

Megszólalt a férfi, aki segíteni próbált a Blahán haldoklón

Szombaton délelőtt egy meztelen férfi zuhant ki egy szállodából a Rákóczi útra a Blaha Lujza térnél. Egy fiatal férfi próbált segíteni rajta. Ferenczi Gábor a hetes buszról szállt le, és szaladt az úton heverő ruhátlan testhez. Először nem is tudta hová tenni a helyzetet. "Arccal a betonnak volt, nem tudott lélegezni. Láttam, hogy oldalra kell fordítanom a fejét, lehajoltam hozzá. Azokat a hangokat nem felejtem el" – emlékezett vissza a portálnak adott interjúban a fiatalember. A sebesült ekkor még lélegzett.
Úgy emlékszik, hogy hiába kért segítséget a köréjük gyűlt egyre nagyobb tömegtől, az emberek csak bámészkodtak, felvételeket készítettek, ugyanezt tették az autósok is. Azt sem értette, hogy a közönyön túl egyesek hogy voltak képesek nevetni, valaki pedig azt kiabálta oda neki, hogy "meghalt a csóka, szóval hiábavaló volt".
Elmondása szerint hosszú időbe telt, mire kiértek a mentők, illetve hoztak egy takarót a hotelből, hogy betakarják a meztelen testet. (Információink szerint a mentők percek alatt kiértek és a takaró is viszonylag gyorsan érkezett.) A fiatalember megkérdezte a mentősöket, hogy ő tehetett volna-e többet, de azt a választ kapta, hogy nem, a férfi menthetetlen volt, "csak a szíve járt még".
Gábor azért fordult a nyilvánossághoz, mert szeretné, hogy az emberek egy kicsit változtassanak magukon, hogy ilyen helyzetekben ne legyen szégyen segíteni, hanem szégyen legyen bámulni és nem tenni semmit. Ha legalább egy ember máshogyan cselekszik majd, vagy legalább elgondolkodik rajta, akkor nekem már megérte – fogalmazott.
Azt is elmondta, azt szeretné, ha a haláleset nem úgy robbanna be a köztudatba, hogy egy meztelen ember a Rákóczi útra ugrott és meghalt. Szerinte nem is az a lényeg, hogy mások mit csináltak a történtek láttán, "hanem, hogy mit csinálhattak volna, és miért nem tették".

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Látogatók ~ Visitors

Flag Counter

Good morning, I wish you a nice day to all of our radio listeners


Dér István ISI Remény Sokszor gondolok rád, olykor hangodat hallani vélem, De oly messze vagy, gondolataim keresnek téged. Már a tavaszi nap is előbújt, mosolyogva néz rám, Csak néz... és találgatja, hol találok én rád! Lassan már életre kel a lila, mosolygós kis ibolya, Illatát nevetve jókedvében rám ontja. És megkérdezi, ő még mindig messze jár? Elgondolkodik a többi tavaszi virág, ki őrá vár! Mikor a mandula és barackfa ágait virág borítja, És eljön a bodza és akácvirág, gondolatom még ott jár. Oly gyorsan repül az idő, de valamiért mégis megáll, Hosszú-hosszú hónapok telnek el, ha majd előttem állsz! Olykor látni vélem nevető szemed, és hallom kacajod, Mikor lágy, langyos szellő, gondolatban simogatom arcod, Ajkad csak elgondolni tudom, puha édes csókoddal, S gondolatban suhan át, forrón ölelve derekad. Hosszú-hosszú hónapok tán feledve leszek, Még nem tudni, kinek nyújtod majd kezed. Vágyaimat, ha szavaid hallom, éreztetem veled. Mily csodás a telefon, hogy hallod... suttogom neved. Mennyi - mennyi öröm és szerelem vár ránk, Csak maradj nekem e hosszú hónapokon át, Még pompázni fog a tavasz, mikor találkozom veled, Megéred a pillanatot, számunkra mindent jelent. Valentin napra kedvesemhez

Blogarchívum